Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

rát (az oxálecetsavon és annak oximján keresztül) egy egyszerű és az élővilágban igen elterjedt aminosavvá: asparaginsavvá alakul át. Ez a folyamat így szemléltethető: Rovar. Symbionta. táplálék-szénhydrát oxálecetsav -f hydroxylamin levegő nitrogénje I I (oxálecetsav^)...H

2

C.CH

2

. CO.

C0

2

H-r-NH

2

OH(=hydroxylamin)-*-N

2

<i H0

2

C . CH

2 . C (NOH). C0

2

H = oxim i I H0

2

C . CH

2

. CH (NH

2

). C0

2 = asparaginsav. Valószínű, hogy nemcsak a levéltetvek és Homopterák, hanem más fehérjeszegény táplálékon élő és symbiontákat tartó rovarok esetében is előfordul ez a jelenség, az endosymbiosisnak ez az új, rendkívüli érdekes módozata. A magyar kutatók nevéhez (köztük dr. Tóth László egyetemi magántanáréhoz, aki a Magyar Rovartani Társaságnak is régóta tagja s éveken át lelkes választmányi tagja volt) fűződő új felfedezés meglepően szemlélteti a természet kimeríthetetlenül ötletes sokoldalúságát, amellyel ugyanazt a feladatot sokszor kerülő úton, de mindig tökéletesen tudja megoldani. ür. Szent-Ivány József. Ujabb adatok a Tiszántúl Orthopterafaunájához. Mecosthetus grossus L. Elterjedésében az egész vegetációs periódus alatt zöld növénnyel borított, nedvestalajú biotopokhoz van kötve. így előfordul néhány Magnocaricionbeli asszociációban, továbbá a Molinion és Agrostidion federációkba tartozó rétlápokon, illetve mocsárréteken. Ilyen helyeket ma is bőven találunk a Nyírség buckaközeiben; itt elég gyakori a Mecasthettis (Debrecen-Pac, 1943, VIII. 6; Haláp, 1943, VII. 7; Nagycsere, 1943, VIII. 12.). A Hortobágy területén nem találtam meg ezt a fajt; valószínűleg azért hiányozhatik innen, mert — bár a fentiekhez hasonló növényasszociációk itt is találhatók — a szikestalaj nyári nagymértékű kiszáradása, s ezzel együtt a mocsárrétek eltűnése után hiányzik állatunk számára a nedves, párás mikroklimájú biotóp. Parapleurus alliaceus G e r rrt. Nagyrészt hasonló ökológiai igényű.