Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

H t g. nevű szúfajokat. Ezek álcaalakban az erdeifenyő kérge alatt élnek, nemzőik kifejlődésük után elhagyják a fejlődési helyüket és az erdeifenyő hajtásába furakodnak. Itt élnek mindaddig, amíg ivarérettségüket el nem érik. Ez alatt az idő alatt a hajtás bélrészét annyira kiragadják (innen kapták a Blastophagus, ill. My elophihis elnevezést is), hogy a hajtásokat már kisebb szél is letörheti. Néha ez a károsító oly nagy mértékben szaporodik el, hogy az erdeifenyvesek alját egész vastagon takarják a kifúrt és letört hajtások. Ezzel az említett szúfajok nemzői, mivel nemcsak a betegségek iránt hajlamos, hanem egészséges erdeifenyő hajtásait is kifúrják, néha igen nagy károkat okoznak, mert megfosztják a fenyőket vegetatív szerveiknek egy részétől s ezáltal a fák betegeskedni kezdenek, végül is alkalmas-költőhelyéül válnak a másodlagos károsítóknak. A másodlagosan, káros rovarok nemzőinek elsődleges károsítására igen szép példát láttam Oroszországban. C h a rk o w t ó I délkeletre Artjuchowka község határában igen nagy kiterjedésű idősebb, elegyetlen erdeifenyves terült el. Ezt az erdeifenyvest az oroszok már több éven át gyantatermelésre használták. A gyantacsapolás következményeképen a másodlagosan káros rovarok egész sora megszállta az erdőt. Kivétel nélkül minden törzs beteg volt. A rejtetten fejlődő rovarok közül a legnagyobb mennyiségben a Pissodes pini L. és pirúphilus H r b s t. szaporodott el. Ezeknek a bogaraknak a nemzői a megtámadott állomány szomszédságában levő fiatal erdeifenyvesre vetették magukat és a fiatal törzsek kérgét annyira megrágták, hogy azon ép hely nem volt található. E károsításnak az lett a következménye, hogy a fiatalosban elszaporodott a Pissodes notatus F., amely azután mint kulturarontó a fiatal állománnyal végzett. így segítették elő az egyik Pissodes faj elszaporodását a többiek. A Pissodesek, mint rejtetten fejlődő rovarok, másodlagosak. Nemzőik megfelelő körülmények között elsődlegesekké is válhatnak, de peterakás céljaira mindig csak beteg törzseket választanak ki. Ezekhez még számos hasonló példát említhetnék. A másodlagosan káros rovarokat kártételük szerint ismét két csoportra osztjuk. Az első csoportot az ú. n. íiziológiailag-élettanílag károsak képezik. Élettanilag károsoknak azokat a fajokat