Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 4/3-4. (Budapest, 1939)

ban csökkentik, tehát a nigrizmus iránti hajlarnosságot mutató felülettel szemben itt a leucizmus nyomait találjuk. Amint látjuk, az Argynnis-\

a

]ok között a melanizmus és nigrizmus legkülönbözőbb stádiumai és kombinációi léphetnek fel. Ezért a nomenklatúrái nevekkel itt nagyon csinyján kell bánni. ABAFI az általa leirt és ábrázolt állatokat részben maga nevezte el, részben pedig különböző már régebben leirt és névvel ellátott aberratiókhoz sorolta őket. Célszerű volna e csoporton belül is a hasonló rajzolatíejlődési stádiumokat azonos nomenclaturai, esetleg terminol og iai nevekkel illetni (v. ö. 4., 5.) így lehetne pl. az olyan alakokat, amelyeknek a szegélytér foltjaj folytak össze, î. e x t e r i o-n i g r i s t i c a, amelyeknek a középés tőtér-foltjai olvadtak egybe, forma i n t e r i o-n i g r i s t i c a néven nevezni. Egységes névvel lehetne illetni a melanizmus különböző fokait is. Így beszélhetnénk submelanotikus, meianotikus és hypermelanotikus alakokról. Egy erősen meianotikus, szárnyának közép- és tőtéren összefolyt rajzolatú adippe kaphatná az Argynnis adippe L f i n t e r i onigristica hypermelanotica nevet. Ugyané terminológiai nevet kapná egy hasonló szinezeti és rajzolatíejlődési stádiumban lévő fliobe, aglaia stb.

1 A nomenklatúrát számtalan fölösleges névtől tisztithatnánk meg, ha a szin- és rajzoiatvariálási alakok el nevezését — az l) „Az Argynnis-\a\ok legnagyobb része normális körülmények között EIIVJER u. n. „forma maculata" stádiumában van. Az összefolyásos alakoknál azért ajánlok más (az Arctia caja-ró\ irt dolgozatométól eltérő) terminológiát, mert az Argyn /HS-eknél a confluenciák csaknem mindig kétírányuak, tehát a szárnyak kombináltan viselik magukon a f. striata- és f. tigrisíendentiát. 7, ábra