Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 4/3-4. (Budapest, 1939)

egyes variánsok között több é-k evésbbé matematikailag megálla pitható határokat keresve — aíenti módon: tehát egységes terminológiai nevek alkalmazásával hajtanánk végre. Ugyanezt többizben hangsúlyozva méghozzáfüzhetem azt, hogy ez a módszer közelebb hozná a lepidopterologiai systematikát a tudományosság alapjaihoz, amelyektől a névgyártás szenvedélyében tobzódó némely lepidopterológus eredményes munkája következtében sajnos messze eltávolodott. IRODALOM. 1. ABAFI-AIGNER L. : „Schmetterlinks-Abeiraiionen aus der Sammlung des Ungarischen National-Museums." (Ann. Mus. Nat. Hung. Ann. Hist. Nat. IV, 1906, p. 484-530, Tai. XIII XIV, 23 Texthg.) 2. EIMER TH.: „Orthoge nesis der Schmetterlinge." Leipzig 1897, pp. 513. 3. STICHEL H.: „Über Melanismus und Nigrismus bei Lepidopteren." (Zeitschr. für wiss. Insektenbiol- VII, 1911, p. 297-302. 341-343 etc) 4. SZENT-IVÁN Y J.: „A kis medve-lepke (Arctia Caja L.) változékonysága történelmi Magyarországon." Budapest 1936, pp. 34. 5. SZENT-1VÁNY J.: „Parnassius apollo var. cohaerens Schultz az Alacsonytátrából." (Deutsche Zusammen!.) (Fol. Ent. Hung. IV, 1938, îasc. 1-2, p. 69-74.)