Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 4/3-4. (Budapest, 1939)

tetés hídszerű a szegélymező középső és belső foltsorának foltjai között, a legerősebben a két szélső (az elülső és belső szegély mentén íekvő) folt olvadt össze. Ez az állat tehát szárnyfelületét tekintve f. str ia ta és f. t igri s irányban fejlődő nigrizmussal kombinált melanizmus. Külön figyelmet érdemel ennek az állatnak a fonákja. (5. ábra.) Az alsó szárny szegélyterén a középső és belső foltsor összefolyt, tehát itt is megvan a nigrizmus iránti hajlamosság, a közép- és tőmező rajzolati elemei azonban elhalványodtak és a normálisnál kisebb területet foglaltak el s általában az egész alsó szárny világosabb a normálisnál. A felső szárnyon hasonló tüneteket látunk. A középső és belső foltsor itt is összefolyt: î. t i gr i s-tendentiáju nigrizmus, ellenben a szárny csúcsán azalapszin sajátságos módon egészen elfehéredett. A felsőszárny fonákján tehát a nigrizmusnak ésalbinizmusna k.az alsó szárnyén a nigrizmusnak albinizmusnak és leucizmusnak ( a rajzolati elemek területi csökkenése utján létrejövő fehéredésnek) sajátos kombinációját látjuk. Hasonló esetet látunk a PARLAI által 1925. VII. 14-én a Bükk hegységben gyűjtött ? Arg. niobe ab. eris esetében (6. ábra.) Ennek a szárnyfelületén is ket irányban fejlődő nigrizmust látunk. A tőmezőn és a középtéren a DAHLSTRÖM által Eperjesen gyűjtött s ABAFI által leirt (!.) niobe-hoz hasonló rajzolati összefolyásokat látunk, de mig annak a szegélytere változatlan maradt, addig a mi példányunkon itt is erőteljes foltsor-összefolyások vannak. Ha már most az állat fonákját nézzük meg (7. ábra), azt látjuk, hogy az alsó szárnyon a barna rajzolati elemek szám5. ábra 6. ábra.