Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

badítottam az izmoktól, a rajtafekvő IX. haslemeztől és itatóspa­píroson hátára fektetve vízben lerajzoltam. A készülék szétprepa­rálása, az egyes részek megvizsgálása és lerajzolása csak ezután történt. A rajz befejezése után a kipreparált részeket egymásután 70%, 80%, 90°/o, 96%-os alkoholon vittem át. Innen terpineolba, majd kanadabalzsamba kerültek. Több napi száradás után, a közben esetleg felvilágosodás következtében előtűnő részeket, a rajzon pót­lólag feltüntettem. Az ivarkészüléket mindig hasoldaláról nézve rajzoltam le, úgyhogy az ivarnyílás felfelé irányuljon. Sokkal áttekinthetőbb és szemléletesebb e helyzetben a párzókészülék, mint NOSKIEWICZ, EMERY és mások ellenkező beállításában. Az Odynerusok ivarké­szüléke hátoldaláról tekintve alig mutatott jellemző bélyegeket, ezért nem is ábrázoltam ilyen helyzetben azokat. Rajzaim elkészítésekor őszintén sajnálom, hogy anyagi erőm nem engedte meg a kétségtelenül előnyösebb benyomást keltő, ár­nyékolással élethűbbé tett ábrázolást. Úgy vélem azonban, hogy a körvonalakkal elkészített rajzaim is megfelelnek a kitűzött célnak, sőt a különbségek kidomborításában talán előnyösebbek a mély­nyomású, ecsettel festett képeknél. A szisztematikusnak nem az a főcélja, hogy általános habitusképet adjon, hanem hogy a hasonló­ságot vagy a különbséget élesen kiemelje. Ezt pedig vonalrajz-áb­rázolással könnyebben el tudja érni. Vizsgálataim során arról győződtem meg, hogy az érintetlen habituskép több ízben nem mutatta a jellemző alakot. Ez attól függött, hogy az állatot a párzás előtt, vagy röviddel utána érte-e a halál. Az egyes részek elmozdultak, ennek következtében az ará­nyok is megváltoztak pl. a külső fogók sokszor annyira befelé fordul­tak, hogy az első pillanatra más fajnak is látszott (1. tábla 17., 18. rajz). Az egyes részek azonossága azonban mindig eldöntötte a fajok hová­tartozandóságát. Hogy mégis közlöm az összes megvizsgált állat párzókészülékének habitusképét, arra az késztetett, hogy a fajok túlnyomó többsége párzás előtt merevedve meg, általában jellemző habitusképet nyújtott. Alaktani bélyegek. Az Odynerus-nem a redősszárnyű darazsak (Vespidae) család­jába tartozik. 6 ízből álló állkapcsi-tapogatójának alakja különbözteti meg a közelálló Rhynchium genustól, (Az Odynerus tapogatójának há-

Next

/
Thumbnails
Contents