Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

badítottam az izmoktól, a rajtafekvő IX. haslemeztől és itatóspapíroson hátára fektetve vízben lerajzoltam. A készülék szétpreparálása, az egyes részek megvizsgálása és lerajzolása csak ezután történt. A rajz befejezése után a kipreparált részeket egymásután 70%, 80%, 90°/o, 96%-os alkoholon vittem át. Innen terpineolba, majd kanadabalzsamba kerültek. Több napi száradás után, a közben esetleg felvilágosodás következtében előtűnő részeket, a rajzon pótlólag feltüntettem. Az ivarkészüléket mindig hasoldaláról nézve rajzoltam le, úgyhogy az ivarnyílás felfelé irányuljon. Sokkal áttekinthetőbb és szemléletesebb e helyzetben a párzókészülék, mint NOSKIEWICZ, EMERY és mások ellenkező beállításában. Az Odynerusok ivarkészüléke hátoldaláról tekintve alig mutatott jellemző bélyegeket, ezért nem is ábrázoltam ilyen helyzetben azokat. Rajzaim elkészítésekor őszintén sajnálom, hogy anyagi erőm nem engedte meg a kétségtelenül előnyösebb benyomást keltő, árnyékolással élethűbbé tett ábrázolást. Úgy vélem azonban, hogy a körvonalakkal elkészített rajzaim is megfelelnek a kitűzött célnak, sőt a különbségek kidomborításában talán előnyösebbek a mélynyomású, ecsettel festett képeknél. A szisztematikusnak nem az a főcélja, hogy általános habitusképet adjon, hanem hogy a hasonlóságot vagy a különbséget élesen kiemelje. Ezt pedig vonalrajz-ábrázolással könnyebben el tudja érni. Vizsgálataim során arról győződtem meg, hogy az érintetlen habituskép több ízben nem mutatta a jellemző alakot. Ez attól függött, hogy az állatot a párzás előtt, vagy röviddel utána érte-e a halál. Az egyes részek elmozdultak, ennek következtében az arányok is megváltoztak pl. a külső fogók sokszor annyira befelé fordultak, hogy az első pillanatra más fajnak is látszott (1. tábla 17., 18. rajz). Az egyes részek azonossága azonban mindig eldöntötte a fajok hovátartozandóságát. Hogy mégis közlöm az összes megvizsgált állat párzókészülékének habitusképét, arra az késztetett, hogy a fajok túlnyomó többsége párzás előtt merevedve meg, általában jellemző habitusképet nyújtott. Alaktani bélyegek. Az Odynerus-nem a redősszárnyű darazsak (Vespidae) családjába tartozik. 6 ízből álló állkapcsi-tapogatójának alakja különbözteti meg a közelálló Rhynchium genustól, (Az Odynerus tapogatójának há-