Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

31. Odynerus fastîdiosissimus Sauss. 0. fastîdiosissimus Saussure, Etud. fam. Vespid. III. Masar. 1896 p. 265. Megvizsgált példányok : Bologna fi cf, 1 ?)• H. cf 7 mm, $ 7—10 mm. — A II. potrohszelvény szélesebb, mint amilyen hosszú. Az utótor homorulata oldalt lekerekített, az előtora, az utópajzsa, a szárnytő pikkelye, az utótor oldalán két folt, és a potrohon levő 5 szalag sárga színű. — Párzókészüléken (IV. tábla 94, 95. rajz) a külső fogók belső oldala háromszorosan kikerekített, az első és második kikereküés találkozásánál előreugró hegyes lemez van. A belső fogók felső lapjának beforduló része lefelé néző szőrökkel szegélyezett. Hasonlóan jellemző az alsó lap külső szélét szegélyező szőrsor is. Nyugatmediterrán faj. IV. alnem. Méhelyella nov. (V. tábla 100-105. rajz). Syn.: Lionotus Sauss. (partim). A belső fogók felső lapja hártyás függelékekkel ellátott. Az alsó lap mindig erőteljesebben fejlődött ki, mint a felső, csaknem mindig dúsan szőrözött. 32. Odynerus transitorius Mor. 0. transitorius Morawitz, Hor. Soc. Entom. Ross. EV. 1867. p. 118. . Megvizsgált példányok: Kisújszállás (1 cf, $). Corfu (1 cf). H. cf, 9 7—8 mm. — Az utópajzs hátsó szegélye nagy, hegyes tüskékkel felfegyverzett (I. tábla 25. rajz). Az utcpajzs lefutó függőleges része tükörfényes. A potroh szalagjai öblösek. A II. szelvény sárga szalagja oldalt kiszélesedett. — Ivarkészülékén (V. tábla 100, 101. rajz) a tövisei aránylag jól fejlettek. A külső fogók belső harmadukban tompa szögben befelé törtek. A belső fogó hártyás függelékekkel szélesedett ki. A felső lap alapja csaknem egyenlőszárú háromszöghöz hasonló, alsó része aránylag sűrű pontokkal és finom szőrökkel borított. A felső lap felső szegélye pedig hosszan elvékonyodik. Az alsó lap alapja széles, igen apró szőrökkel fedett,