Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)

ősi typusokkal volt képviselve (különböző páfrány, zsurló, bambusz és Conifera-fajok, Cycadophyták, Gingkophyták stb.) A kétsziklevelü növények (Dicotylédones) Európában még az alsó Krétá-ban is hiányoztak, s az uralkodó növényzet itt is zsurlókból, páfrányokból, Cycas-íélckböl és egyéb fenyőfajokból állott. Csak a felső-Krétá-ban (Gault) jelent meg Európában több olyan fü, pálma, virágos növény és lombos fa, — mely Észak-Amerikában már egy időszakkal előbb tenyészett. A Liasz-kori flórát képviselő ősnövények nem igen szolgálhattak a Buprestidáknak megfelelő táplálékul és a S i m r o t h-féle felfogás értelmében valószinübb, hogy a Buprestidak legkezdetlegesebb tápláléka a növényi korhadék volt, s erről az életmódról térhettek csak át a faevésre, illetőleg a fából kiszivárgó nedv felszívására. Ezt a feltevésemet igazolni látszik egyébként számos Buprestida-faj egyéni fejlődése is, — melynek kezdeti szakaszán korhadék, illetve a fának celluloseben gazdag fás része alkotja táplálékukat, s csak fejlődésüknek későbbi szakában térnek át a succiphaga, illetőleg phytophaga életmódra. Bármi volt is azonban a Buprestidak ősi alakjainak tápláléka, — az lomb, illetőleg virág nem lehetett, — mert fellépésük idejében ezek az akkori flórából még hiányoztak. Minthogy pedig á fentebb közölt és a Buprestidak táplálkozási viszonyait feltüntető táblázat adataiból tudjuk, hogy a Buprestidak között ma számos lombevő alakot találunk, — nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a Buprestidak a törzsfejlődés során táplálkozási módjukat akként változtatták meg, hogy az ősi s aprophaga (televényev6), majd a succiphaga (növényi nedv-nyaló) táplálkozási módot elhagyva, a phytophaga (növényevő) életmódra tértek át s ezen táplálékés életmódváltoztatás nyomait bélcsővük alkotásában máig is megőrizték. Ez az érdekes jelenség a bogarak más családjainál sem ritka. Legérdekesebb példáit ennek többek között a Silphidák szolgáltatják. Az ehhez a családhoz tartozó fajok zöme főleg döggel táplálkozik. Számos fajnak azonban gomba (Oeceoptoma thoracicum L.), zöld növény (Silpha obscurci L.), sőt élő hernyó, csiga, giliszta, rovar alkotja táplálékát (Xylodrepa quadripunctata L.). A táplálkozási mód váltakozásának másik érdekes példáját nyújtja a Crioceris-nem. Mig ugyanis a Crioceris quatuor de ci mpunctata L., quinquepunctata S c o p. és asparagi L. lárvája szabadon, a spárganövénynek leveleit, s általában a növény peripheriáin elhelyezkedő részeket fogyasztja, addig a Crioceris duodecimpunctata L. a kocsány belső részét rágja, ugy hogy annak csak a külső hártyája marad meg. Ezek a jelenségek azt bizonyítják, hogy a törzsfejlődés során