Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)

az egyik táplálkozási módról a másikra áttérő fajok a változott' viszonyokhoz könnyen alkalmazkodhatnak. Ez az alkalmazkodás azonban szükségszerűen maga után vonja az emésztő szervek, nevezetesen a bélcső morphologiai változását is. Gorka Sándor vizsgálataiból tudjuk ugyanis, hogy a televény­evő, •— korhadó növényekkel elő bogarak zöme a rövid bélcsövü csoporthoz tartozik, tekintettel arra, hogy bélcsővük minimálisan a testhossz 262.90/0-át, maximálisan pedig 392.4%-át alkotja. Vi­szont a növényevő bogarak bélcsőve — mint már ismertettük, — jelentékenyen hosszabb, mert ezeknek a test- és bélhossz közötti százalékos viszonyát a 274.20/0 minimum és a 676.90/0 maximum fejezi ki. Minthogy — a kifejtettek szerint — a kezdetben saprophyta életmódot folytató, tehát rövidbelü Buprestidak a törzsfejlődés so­rán phytophaga táplálkozási módra tértek át, amely változás a bélcsövet uj feladatok elé állitotta, a functió-váltás törvényszerűsége alapján kétségtelen, hogy a Buprestidak rövid, saprophaga-typusu belének, hosszú, phytophaga typusra kellett átalakulnia. Minthogy azonban vizsgálataink során megállapítást nyert, hogy a Buprestidak bélcsövének hossza, a megváltozott életmód ellenére sem változott, — rendkívül érdekes biológiai jelenség, hogy a Buprestidak bél­csővének anatómiai szerkezete, a változott táplálkozási módnak meg­felelően, mily módon reagált. A bélcső részletes tárgyalásánál látni fogjuk, hogy a közép ­belet, — különösen annak középső részét, - többé-kevésbbé jelen­tékeny nagyságot elérő, vakbélszerü kitüremlések fedik, — teljes ellentétben a phyto-, succi- és saprophaga bélcsői typusokkal, ame­lyekre többek között az is jellemző, hogy belük rendesen finom al­kotású, csupasz cső, s rajta vakbélszerü kitüiemlést vagy egyál­talán nem, vagy csak elenyésző számban és kifejlődésben észlel­hetünk. 1 ) A vakbélszerü kitürérméseknél azonban sokkal fontosabb je­lenség az, hogy a Buprestidak középbelének adoralis végén, azzal összefüggően egységes szervet alkotva, bilaterális elhelyezkedéssel középbéli mirigyeket találunk, •— amelyeknek jelenlétét ezideig a bogarak közül csak a Buprestidáknál észlelték, de amelyeknek nyo­maira az Elateridák családjához tartozó egyik-másik fajnál is rá­jöttek. A középbéli mirigyek élettani szerepével e helyen nem foglal­kozom, de már itt reá mutatok arra, hogy azoknak szövettani fel­építése nagyfokú megegyezést mutat a középbél histologiai szer­kezetével. Látni fogjuk azt is, hogy élettani functioja is ugyanannak a szerepnek betöltésére hivatott, mint a középbe!. 1 Gorka Sándor: Adatok a Coleopterák táplálócsövének morphologia! és physiologiai ismeretéhez, p. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents