Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)
szát 3—5-ször haladja meg, — viszont a Buprestidak egész béles ő v é n e k hossza egy esetben sem éri el a test hosszának háromszorosát. Ha pedig ezek mellett az eltérések mellett nem kerüli cl figyelmünket, hogy a Buprestidak elő-, közép- és utóbele csaknem egyenlően hosszú részeket alkot, s hogy ezzel szemben a phytophagák bélcsövének rövid elő- és utóbele, a rendkívül hosszú középbéllel szemben feltűnő aránytalanságot mutat, — kétségen kívül olyan élettani és anatómiai jelenséggel állunk szemben, mely további megfontolásokra késztet és magyarázatot igényel. A rendkívül érdekes kérdés megoldására irányuló törekvésben az egyedül helyes kiinduló pontot — nézetem szerint - a Buprestidak törzsfejlődésének vizsgálata szolgálta th a t j a. A Bupresidák phylogenesi é e voatkoTÓ, meglima'ó a J a'aink azonban csekély számúak, annak ellenére, hogy a leirt ősi alakok száma tekintélyes. A rendelkezésre álló palaeontologiai adatokat ugyanis csak szigorú kritika után szabad, következtetéseink során tekintetbe vennünk, amely óvatosságnak indokolására elég reámutatnom arra, hogy például azok a Buprestidak, amelyeket Murchison, Buchland, Brodie, Prévost és Heer leírtak, — többnyire nem is Bu prestidák (Buprestis antiqua Heer). Kerremans monographiájában a'ig találunk felhasználható adatokat a Buprestidak kihalt fajaira vonatkozóan. 1 ). Bővebben tárgyalja a Buprestidak törzsfejlődését Haridli rsch 2 ), — kinek a Buprestidákra vonatkozó palaeontologiai adatait is megbizhatóknak kell tartanunk. Az irodalomból ismert ősi alakok figyelembevételével, a tárgyamhoz mérten, szűkre szabott keretek között, — a Buprestidak törzsfejlődésére vonatkozóan, a következőket kell tekintetbe vennünk. A Buprestidak csak a Liasz-ban jelennek meg. Nyomukat a Triasz-ban még nem találjuk meg, s ott, ahol fellépnek, az ősibb csoportokkal(Carabidae, Dytiscidae, Hydropliil.'dae, Siph'dae, Ela* teridae), együtt fordulnak elő. A legősibb ide tartozó alaknak a Qlaphyropterula gracilis Heer fajt kell az alsó Liasz-ból tekintenünk. A Buprcstidákkal egy idősek az Elateridák, amelyekkel valószínűleg egy közös törzsből eredtek. Ez a törzs talán kollektív typusokat rejteget, mert a Jurából származó legrégibb alakok (Micrelaterium triopas West w., Parabuprestium H a n d 1, Ctcniccrium Westw.) e két család jellegeit még magukban egyesitik. 1 Kerremans: Monographie des Buprestides I, 1904 p. 27; Annales Soc. Ent. Belg. XLV: 1901, p. 165. 3 Handlirsch: Die fossilen Insecten 1908, p. 749, 1116, 1164. 1169. 1183, 1278, 1291.
