Folia archeologica 54.

Vörös István: Pézsmatulok (Ovibos pallantis H. Smith) koponyalelet a zebegényi epigravetti vadásztelepen

PÉZSMATULOK KOPONYALELET A ZEBEGÉNYI EI4GRAVETTI VA DÁSZTE L EPE N 49 7.2. KÁLVÁRIA-HEGY, KELETI OLDAL: A Brückler-féle telken (Deák F. út 8. sz.) az udvar Ny-i oldalán levő löszfalba kecske ólat vájtak. Az ól készítésekor ősállat csontokat és faszéndarabokat találtak. Az ól felső részén Horváth A. J. „kettős, szétomló, hófehér és körülötte elég rossz faszén darabkát" talált (Napíó I. 6.). A Kálvária hegyi paleolit telep jelentősége - a nem reprezentatív eszközanyaga miatt? - elfelejtődött. Mottl M. még így írt: „Az Erzsébet utca löszfalában egy tekintélyes tűzhely található, amit mindenütt csont és kőszerszámok kísérnek" A kőeszközök A hazai magdalénien típusúak (MOTTL 1942, 3, 49, 50.). A Kálvária-heg)' kultúrrétege a Mottl-féle Késő pleisztocén Magdalénien 1., Alsó horizontjába volt sorolható. A Gabula-Mundy telken a paleolit telep legkisebb becsült mérete ca. 30 m X ca.20 m - ca. 600 m

2. .Az ősember telep fölötti „eredeti" löszréteg vastagsága 40-45 ni! (a mai 159 m-es platóhoz mérten). A Gabula-Mundy-féle telkek és a Deák F. utcai paleolit telep közötti távolság ca. 250 m. Később tipikus „maszatolás" történt: „a lelőhely rétegtani viszonyai tisztázatlanok" (GÁBORI 1964, 60.), „a régészeti leletek 2,4 - 2,5 m (sicl)niélyen voltak" (VÉRTES 1965. 374.). A MRT 9. a Kálvária-hegy Ny-i oldalán a Gabula-Mundy-féle telket (38/6., Szőnyi, I. п. 23-21. 1993. 566-567.) és a K-i oldalán a Deák F. u. 8. telket (38/10. 1993. 568.) azonosította. A Gabula-féle telket Markó András 1998-ban kereste fel (a telek akkor Nagy Istvánné, szül. Heizer Ilona tulajdona). Az udvar K-i oldalán a löszfal folyamatosan tovább omlott és a magassága már csak 8-10 m, alján 1,5-2,5 m vastag törmelékkúppal. A löszfalban a két régi, A. és B. pincebevágás maradéka még ma is megvan (MARKÓ 2002, az idegenforgalmi és turista térképeken jelölve vannak). A Kálvária-hegy vályogzóna nélküli 40-45 m-es vastag löszkötege a Duna Il/a teraszkavicsára települt. A késő felső paleolit település t.sz.f.m. 1 10-115 m. A paleolit kultúra pontos meghatározása a néhány gyűjteménybe került atipikus kőeszköz, szilánkok alapján bizonytalanul végezhető el. Az azonban valószínűsíthető, hogy a telep típusos kőeszközei — fatális véletlen folytán? - nem kerültek begyűjtésre. A lelőhelyen szakszerű ásatás nem, csak „utólagos löszfalból kaparászás" volt. A telek tulajdonosától - aki löszfalat bontott, pincét ásott és 10 - 100 - 1000 köbméter számra hordta el a löszt - pedig nem várható el, hogy a kisméretű kőeszközöket összegyűjtse, hogy egyáltalán észrevegye. Az eszközök használatát jól mutatják pl. a vadászott zsákmányállatok, és a pézsmatulok koponyán található csonkolások is. A zebegényi Kálvária-hegy késő felső paleolit település az Epigravetti kultúrkörbe tartozik, hasonlóan a jobb parti Pilismarót környéki Pálrét, Tetves, Diós, Bitóc I III. nyílt színi táborhelyekkel (mint „szórvány lelet": Zebegény-Szőnyi I. út néven, Nr. 255., T. DOBOSI 2005, 67.). A Kálvária-hegyi telep a Duna jobb parti vadásztáborhelyek „túlpartra áthelyezett" alkalmi transzfer táborhelyek egyike. A Duna-kanyarban Szobtól Vácig terjedő 34-35 km-es bal oldali parton 55 nagyemlős lelőhely azonosítható, ezek közül 22 késő felső paleolit település részletből ismert vadászzsákmány állatok maradványai (VÖRÖS 1998.). A magyarországi Duna-kanyar földrajzi sajátosságai, geológiai - üledékképződési eseménytörténete hasonló a Duna-völgy felső szakaszain található klasszikus paleolittelepek lelőhelyeihez. A Duna-völgy Közép-Európa egyik legfontosabb NyK-i, illetve K-Ny-i irányú közlekedési útvonala, és az volt a paleolitikumban is. A Duna-kanyarban a felső paleolit telepek koncentráltsága a vadászati tevékenységgel és a Duna-zug hegység védelmet nyújtó, élelem tárolására alkalmas barlangok-kőfülkék közelségével függ össze. A rénszarvas-csordák ősszel a Duna-völgyben vándoroltak a Kárpát-medencébe. A jobb oldali partról az állatok letérhettek a Dunántúl