Folia archeologica 54.

Vörös István: Pézsmatulok (Ovibos pallantis H. Smith) koponyalelet a zebegényi epigravetti vadásztelepen

4(3 VÖRÖS ISTVÁN Az 1928-ban Zebegényben előkerült ritka, faunisztikailag igen fontos Ovibos lelet Gaál István leírása (GAÁL 1933a-b.) és Kretzoi Miklós fajnév revíziója (KRETZOI 1942) után a hazai paleontológiái szakirodalomból kikopott (SOKRGEL 1942. listájában Nr. 61. lelőhely). De nem járt jobban az Ovibos genus többi magyarországi lelete sem. Koch Antal 1900-ban még csak 2 leletről tud: a I.ipova barlang (Trencsény?, Zólyom m.) és a Szent Erzsébetfalva (Szeben m., 1851-es adatat) diluvialis rétegéből (Коси 1900. 552). A Lipova barlang (Rhonitz, Hronec, Slovakia 1837, 1851) leletei az idősebb Ovibos faj típusmaradványai, és a kora középső pleisztocén (KOWARZIK 1912. 553. Fund 81., SOKRGEL 1912. tévesen két lelőhelyként szerepel: Nr. 62. és Nr. 63., VÖRÖS 1987.). A Nagyszeben melletti Szent Erzsébetfalva-i leletről ( 1851. Acker Mihály adata) közelebbi információ nincs, Kretzoi M. szerint téves adat (KRETZOI 1942. 263., KRETZOI 1968. 88.). 5. OVIBOS ELŐFORDULÁSA EURÓPÁBAN Az európai pleisztocén időszakból nagyszámú Ovibos leletet előfordulása ismert (81 lelet, KOWARZIK 1912., 95 közép-európai lelőhely, amelyből 65 felső pleisztocén Würm korú (SOERGEL 1942.). A Mindéi (Elster) és a Riss (Saale) glaciálisokban a Praeovibos és az Ovibos idősebb fajai fordultak elő. A felső pleisztocén Würm időszakában az Ovibos közép-európai megjelenése, elteijedése erőteljes klímaváltozás következménye, hideg arktikus faunaelem. A Würm (Weichsel - Visztula) eljegesedés időszakában a jégtakaró peremétől Di irányban egy 300 Km-es széles. Délnyugaton 400 Km-re kiszélesedő periglaciális öv alakult ki. Ennek a széles övzónának a féléves téli középhőmérséklete ca. - 15 °C, januári középhőmérséklete ca. - 22 "С, A nyári középhőmérséklete 3-4 °C között volt. A legmelegebb hónapban érte el a ca. 12 "C-ot. Ez a hőmérséklet messzemenőkig megfelel a pézsmatulok mai elterjedési területén uralkodó klimatikus viszonyoknak (SOERGEL 1942, 80.). Európában a pézsmatulkok pleisztocén elterjedése jól mutatja (SOERGEL 1942, térkép), hogy a Würm eljegesedés időszakában a pézsmatulkok Nyugat-Közép-Európában egy 100-200 Km-es, illetve egy 300-400 Km-es sávban húzódtak le D-i irányba; Kelet-Közép-Európában pedig az előfordulásuk a Szudéták-Kárpátok találkozásától É-ra az Odera és a Visztula folyók felső szakaszai között, illetve a Morva-medencében koncentrálódott (200-300 Km-es sáv). A pézsmatulkok a Würm utolsó legerősebb (III.) lehűlése idején hatoltak a 400 Km-es sávhatártól D-re eső területekre, így a Kápát medencébe is. Zebegény-Kálvária hegy az 500 Km-es sáv határán van. A Duna-völgyében Hundsteig bei Krems (STROBL-OBERMAIER 1909. 517., Nr. 44., SOERGEL 1942. Nr. 73.) és Lagenbrunn (KOWARZIK 1912. 515., 517. Nr. 44., SOERGEL 1942. Nr. 73.) helyekről közöltek Ovibos maradványokat. A Hundsteig 102 m magas löszfalának összevont faj-együttese „kevert fauna". Valószínűleg az Ovibos nem az alsó aurignacien kultúr-rétegéből, hanem a lösz felső régiójából a Rangifer, Gulo és az Alopex fajok kíséretében kerülhetett elő. Közép-Európa legdélebbi Ovibos előfordulása a Potocka barlang 6. rétegéből ismert (Szlovénia, Kelet Karawanken, SOERGEL 1942, Nr. 47., BRODAR-OSOLE 1979, 151.). Kelet-Európában a WURM III. időszakban az Ovibos Kiev környékén tűnik fel. Lelőhelyeik: Kiev (PiDOPLicsKO 1956, 66.), valamint a Közép-Dnyepper vidék bal oldali mellékfolyóinak völgyeiben Dobranichevka (Supoi völgy), Mezin, Bugorok (Desna völgy, SOFFER 1985. 132-133. Tabl. 2.7.), és Gontsy (Udai völgy, Luciusl9691970, 90.). Mindenütt arktikus fajok társaságában található. „Kivételként" Mezinnél vaddisznó, Gontsy-nél vaddisznó (SOFFER 1985. Tabl. 2. 7.) és nagy pele (Siebenschlä-