Folia archeologica 54.

Vörös István: Pézsmatulok (Ovibos pallantis H. Smith) koponyalelet a zebegényi epigravetti vadásztelepen

PÉZSMATULOK KOPONYALELET A ZEBEGÉNYI EI4GRAVETTI VA DÁSZTE L EPE N 45 fer, Lucius 1969-1970, 90.) „enyhíti" a klímát, vagy jelzi, hogy a leletanyagban esetleg több korszak, vag)' élőhely fajai keveredtek. A Würm eljegesedés időszakban megjelent extrém arktikus fauna elemek (pl. Ovibos, Gulo, stb.) klímaindikátor szerepének megítélésében nem hagyható figyelmen kívül a közelmúltban tapasztalt állatvándorlásai sem. A 70-es 80-as években a Barents-tenger, illetve Szibéria E-i partmentén a tengerek folyamatosan befagytak. Ezzel párhuzamosan, vagy azt követően (?) Alces-ek jelentek meg - a változatlan klímájú - Közép-Európában, így Magyarországon is (TOPÁL-VÖRÖS 1984.). A Würm időszakban hasonló, de drasztikusabb klimatikus tényezők hatására nyomulhattak Di, DNy-i irányba az arktikus pézsmatulkok Európa középső területeire (KRETZOI 1978.'84., 92., Fig. 10. Legtöbb leletük - a lelőhelyek 41,5 %-án - Odera, Elba, Saal, Weser, Rajna, folyóvölgyekből kerültek elő, SOERGEL 1942. 86., Karte), hogy ott vadászzsákmánnyá váljanak, vagy - a számukra kedvezőtlen körülmények között? — ott pusztuljanak. 6. A ZEBEGÉNYI PÉZSMATULKOT KÍSÉRŐ „FAUNA" A pézsmatulok leletről először hírt adó újságcikkben a kultúrréteg állatmaradványai közül csak a rénszarvas szerepel, illetve megemlítik még, hogy „több régi csontot" is találtak (VÁCI HÍRLAP 1928, 2-3.). A Kárvária-hegy löszéből előkerült állatcsont leleteket Gaál I. az MN M Állattárában határozta meg. Ezek „az egyenlőre mindössze négy fajt számláló állattársaságban [...] gyakorinak látszó ős kariba (Rangifer arcticus Rich.), ős vadlovon (Equus ferrus fossilis Pali.), valamint jóval ritkább mammuton kívül ugyanis egy pézsmatulok koponyájának töredéke került itt napfényre" (GAÁL 1933a, 409.). Gaál I. egy másik, ugyancsak 1933-ban megjelenő ismeretterjesztő munkájában a fajok közé sorolta az „altáji szarvast" is. így írt: „a pézsmatulkon (Ovibos mackenzianus Kow.) kívül az ős karibii (Rangifer arcticus Rich.), ősvadló (Equus ferus fossilis Pali.), valamint a mammut (Elephas primigenius Blb.) [...] és az altáji szarvas (Cervus canadensis asiaticus Lyd.) fajokat lehetett meghatározni (GAÁL 1933b. 130-131.). GAÁL I. figyelmét elkerülte, hogy a neki átadott állatcsont maradványok nem csak a kultúrrétegből, hanem mint a mammut-lelet is a löszfal egyéb szintjeiből kerültek elő. Az „altáji szarvas" nagyméretű gímszarvas, nem azonos a kanadai vapiti szarvassal (C. e. canadensis Lyd.). Mottl Mária tanulmányának - magyar nyelvű - összefoglalásában írja, hogy „az egész Kálvária-domb területe igen gazdag őslénytani leletekben. Jómagam Coelodonta antiquitatis, Bison priscus és Rangifer tarandus maradványait állapíthattam meg, de nagyon sok égett csont, [...] is előkerült" (MOTTL 1942, 3.). Ez annál is meglepőbb, mert a tanulmánya részletes - német nyelvű - leíró részében a Coelodonta humerus fragmentum lelőhelyének a Templom mögötti öreg kőbánya kavicsos löszét, a Bison humerus-nak pedig a nagy híd (Duna part melletti vasúti viadukt? V.l.) fölötti villatelek löszrétegét adja meg (MOTTL 1942, 49.). A Kálvária-dombon a Gabula-féle pince (Erzsébet u. 25.) löszfalában Rangifer agancs és vázcsontokat talált. Majd ugyanezen lelőhelyről korábban (1928-ban) előkerült állatfajokat Gaál 1. (1933b.) cikke alapján sorolja fel. A Mundy-féle telek (Erzsébet u. 23.) pincéjének löszfalában Rangifer fogakat és agancs töredékeket említ (MOTTL 1942, 49-50.). Gábori Miklós kismonográfiájában tévesen írja, hogy a zebegényi Kálvária-domb oldalából csak rénszarvas és ló került elő, „a régebbi gyűjtések alapján bizonytalanabbnak kell tartanunk a mammut s még inkább a kanadai (sic!) szarvas és a pézsmatulok meghatározását. A maradványok valószínűleg nem a kultúrrétegből, hanem annak környékén, más rétegből kerülhettek elő" [GÁBORI 1964, 60. 291. lábj. A szerző állítása meglepő, mivel Horváth A. J. Napló I. „feljegyzéseit" ismerte, fel is