Folia archeologica 54.

Vörös István: Pézsmatulok (Ovibos pallantis H. Smith) koponyalelet a zebegényi epigravetti vadásztelepen

PÉZSMATULOK KOPONYALELKI A ZKBKGKNYL KPIORAVKVII VADÁSZTK L.F.I'KN A pézsmatulok robusztus testű állat. A törzs zömök, elöl és hátul egyforma magas. A nyak rövid és vastag, a dús szőrzettel fedett mar magasan kiemelkedő. A lábak rövidek és izmosak. A széles paták nagyok. A relatíve rövid, széles magas fejet a hátvonal alatt tartja. A 60-70 cm hosszúra is megnövő szarvai jellegzetes alakúak: a homlokot befedő széles lapos szarvakat középen keskeny árok választja el. A szarvuk először a koponyához simulva kissé hátra felé hajlik, majd a szem alsó szegélyéig egyenesen lefelé, ezután előre és kissé felfelé görbülnek. A test hossza 190-245 cm, farok hossza 7-11 cm. Marmagassága 1 10-145 cm között változik, testsúlyuk 190 410 kg, az öreg bikáké 340-410 kg. A pézsmatulok testét tömött bunda fedi. Télen az alsógyapjuk 60-70 cm hosszúra nő. Nevükkel ellentétben pézsmamirigyük nincs. A csorda 10-30 állatból áll. Esetlen alakjuk ellenére mozgásúk gyors, meredek sziklákon is fürgén és biztonsággal haladnak. Élőhelyükhöz erősen ragaszkodnak. Nyáron a folyó- és a tengerpartokat részesítik előnybe. Télen a szélfutta hómentes dombok és magasföldek lakói. Szezonális mobilitásuk 10-80 km. Táplálékuk a tundrái fűfélék, lágyszárúak és a törpecserjék. Természetes ellenségük a farkas, és ritkán a barnamedve. Az ember korábban nyíllal és dárdával vadászott rájuk. Húsukat nagyobb darabokra szeletelve szárítva tartósították (

BREHM 1903, 479-484; HANÁKMAZÁK 1979, 326-327; W

ENIGER 1982, 88-89.). 4. MAGYARORSZÁGI OVIBOS LELETEK Zebegény-Kálvária-hegy (1928, Dunakanyar) Gabula-féle telek (Szőnyi I. út 23.) — Felső paleolit telep, hamus kultúrréteg. Peskőbarlang (Bükk hegység, 745 m. t.sz.f.m., 1934., 1939-40.Kadic O.) 4. (Mottlnál 3. r.) világossárga mészkőtörmelékes ca. 50 cm vastag barlangi agyagréteg. Mottl M. a kisebb méretű Bison priscus Boj. maradványai mellett egy ph.I.-et és egy ph.II.t annyira kicsinek talált, hogy megjegyezte „esetleg Ovibos-hoz valók". A kísérő faunában a Hangi fer tarandus L., és tipikus arktikus fajok a Gulo gulo L., Lepus timidus I.. és a Dicrostonyx fordul elő (Morn. 1944. 19.). Koruk: Würm III. hidegmaximum előtti - Pilisszántói faunaszakasz. „Ovibos, ? Ovibos" néven szereplő kis testméretű Bison sp. maradványok: Szárazgerence (Pörgölhegyi) barlang (Dunántúl, Bakony hegység, 30-as évek Mottl M., 1950-54. Roska M.) 2. réteg: vörösesbarna mészkőtörmelékes laza barlangi agyagban Ovibos pallantis H. Smith (astragalus, ph.I., + I lelet, VARRÓK 1955a, 493; VARRÓK 1955b, 141.). A kísérő faunában Asinus hydruntinus, Megaloceros giganteus, Capra ibex. Kora PraeWürm - Würm I. - Subalyuki faunaszakasz. Eni - Parkváros (Dunántúl, Mezőföld) „A felső és az alsó rétegcsoportban" 15 db Kis Bovida lelet (? Ovibos pallantis H. Smith). Kísérő faunában Asinus hydruntinus, Megaloceros giganteus, Cervus elaphus, Sus scrofa (KRETZOI 1968, 87-88.). Kora: PraeWürm — Würm I. - Subalyuki faunaszakasz. Remete Felső barlang (Budai hegység, Remete-völgy. 350 m t.sz.f.m. 1969-1970. Gáboriné Csánk V.) A barlang mindkét (I-II.) termének 4. sárgásbarna/sárgás löszös rétegben Ovibos pallantis H. Smith, maradványai voltak. Az I. teremben 2 db, a II. terem Felső szintjében X db maradványa került elő (GÁBORI-CSÁNK 1983, 263., 265266; GÁBORI-CSÁNK 1986, 159, 162; GÁBORI-CSÁNK 1993, 61, 62.). Kora: - „Altwürm", azaz Würm I előtti időszak, - Subalyuki faunaszakasz.