Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

MU. EGYSZER A HEGYESTÓRRÓL 329 már biztosan a 1(5. század elején készült, igen jó párhuzama a 10. ábrán vehető szemügyre.

2

9 Ennél a kardnál is a merev, keskeny és gerincéles penge hegybe fut, míg keresztvasa fekvő „8"-ast formáz, markolatgombja pedig harántgerezdelt körte alakot mutat. Amint azt láttuk a Zsigmond-kortól folyamatosan megfigyelhető, hogy - néhány átmeneti kardféleséget leszámítva - két fő kardtípus létezett Magyarországon. Az egyik fegyverváltozat szinte kizárólagosan csak szúrásra, míg a másik csak vágásra volt alkalmas. A Jagelló-korban megfigyelhető, hogy a szúrásra kialakított penge fokozatosan elkeskenyedett, míg a tompa végződésű pallosoknál a legkisebb kétség sem merülhet fel a tekintetben, hogy csak vágásra voltak alkalmasak. Az isztambuli Topkapi Szeráj Múzeum fegyvergyűjteményében van eg)' különleges kard, amely egyértelműen a 16. századi magyar hegyestőrök előzményének tekinthető. A 124,5 cm hosszú műtárgynak a pengeszélessége meglepően kicsi, mindössze 1,4 cm. A bronzból készült markolat és a nyújtott körte formájú markolatgomb különlegessége a latin nyelvű gótikus felirat:" PROPATRIA X PROPATRIA MISERERE M El X AVE MARIA MAT... PROPARTLA X PROPATRIA".

3

0 A feltételezések szerint a fenti kard bizonyosan az egykori magyar királyi fegyvertárból származik. A mohácsi csata (1526) után Mária királyné a budai kincstár eg)' részével, köztük számos fegyverrel Pozsonyba menekült. Az 1527. szeptember 19-én német nyelven felvett ún. B-leltárban a következő fegyverleírásra bukkanunk: "Ain rapier mit ainer roten samatein shaid, das ortptinde weisz silbnn. "

3

I A fenti jegyzéknek 1528. április 22-én született egy latin nyelvű átirata, amelyben a pontos megnevezés végett már jó néhány magyar szó is szerepel. Minden bizonnyal ezen jegyzék „unum gladium hegyes simplex" mondata megfelel a német nyelven írott leltár „rapier"-ének.

3

2 Mindkét kifejezés eg)

1 olyan keskeny pengéjű, szúrásra kifejlesztett fegyvert takar, amelyet magyarul hegyes kardnak (hegyestőrnek), míg németül tőrkardnak neveztek. Véleményem szerint a „gladium hegyes simplex" már valóban a mai értelemben vett hosszú tőrpengével rendelkezett, és típusában feltehetően azonosítható az Isztambulban őrzött feliratos darabbal, illetve a 9. és valószínűleg a 10. ábrákon látható karddal, ez utóbbi egyértelműen a 16. század első évtizedeiben megjelenő hegyestőr előképének tekinthető. A 15. században felbukkanó, keskeny pengéjű, szúrásra kifejlesztett kardok a mamelukok és az oszmán-törökök előtt sem voltak ismeretlenek. Az isztambuli Topkapi Szeráj Múzeumban őriznek mind a Mameluk, mind az Oszmán-török Birodalomból származó egy-egy szúrófegyvert, amely minden bizonnyal a 15. században európai hatásra jelent meg náluk.

3

3 Feltehetően ennek is lehet a következménye, hogy a törökök olyan hamar átvették a hegyestőrt, amelyet használtak mind a mamelukoktól átvett,

3

4 mind a magyar típusú keresztvassal és markolattal.

3

5 A 16. század elejétől az a török szablya lett a népszerű hazánkban, amelyet a huszárság közvetített a királyi udvarba és a magyar nemességhez.

3

6 Feltehetően már a kései Jagelló-korban megindult az a folyamat, amikor is elsősorban a változatos 2

9 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.383, hossza: 104 cm, penge szélessége: 3,3 cm; LUGOSI-TEMESVÁRY 1988, Kat. No.21.; JÄGER 2010, 13. 3

0 ALEXANDER 1987, 24, 35, 99. szám alatt, 48; vö. TILMAN 2009, 128-130. 3

1 ZIMERMANN-KREYCZI 1885, LXXI

11. Balassa Menyhért lefoglalt és Bécsbe vitt ingóságainak 1549-es leltárában olvashatjuk: „Zway alte Rapier"-, BEIGF.I. 1900, 461. 3

2 BARABÁS 1890, 367; KALMÁR 1971, 87; KOVÁCS S. 1993, 197, 21. jegyzet; vö. TILMAN 2009, 134-135. 3

3 YÜCEI. 2001. 120, Pl. No. 79, 131, Pl. No. 90. Ez utóbbi a „mec" nevű kardtípus, amely csonttal borított markolattal és hosszú, hegybe futó keskeny pengével készült és II. Mehmed szultán (1444—1446, 1451-1481) fegyverei közül való. KOVÁCS S. 2006a, 310; vö. B. SZABÓ 2010, 129, 16. jegyzet. 3

4 LUGOSI-TEMESVÁRY 1988, Kat. No. 62, KOVÁCS S. 1993, 181,187; SCHÄTZE 2005, 74-75.; JÄGER 2010, 14-15. 3

5 LUGOSI-TEMESVÁRY 1988, Kat. No. 61; KOVÁCS S. 1993, 189; ONE HUNDRED 2002, 168-169. 3

6 Lásd a 29. képet\