Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

268 KOVÁCS S. TIBOR I. (Nagy) Lajos király (1342­1382) 1357-es Velence elleni had­járatáról egy itáliai forrás emlé­kezik meg. A firenzei Matteo Vil­lani „Krónika" című munkája fon­tos adatokat tartalmaz a magyar­országi könnyűlovasságról : „Ezek fel vannak szerelve két lóval, vagy még többel, könnyű támadó fegyve­rekkel, azaz íjjal és nyilakkal tegezeik­ben és egy hosszú karddal személyö<k védelmére. Általában kordoványból való vértet viselnek, mely köntösül is szolgál, és ha már be van kenve, fenve, egy mást öltenek föléje, majd ismét egyet és még egy újat, úgy, hogy ily módon az a ruha elég védelmet nyújt. Fejükön rit­kán viselnek sisakot, hogy ne veszítsék el a nyilazásban való ügyességüket, mert abba helyezik egész reményüket. " 5 A fentiek alapján igen nag)- a valószínűsége annak, hogy a magyar könnyűlovasok nemcsak kardot, hanem - elsősorban kun hatásra ­szablyát is használtak. Luca di Tömmé sienai festő f 374-ben készült „Szent Pál lefejezése" című táblaképén a hóhér kezében egy nagyméretű szablyát láthatunk, amely lehetséges, hogy azonos a fenti forrásban idézett „hosszú karddal". Az 1360 körül festett Képes Krónika miniatúráin - ugyan jórészt keleti ruhában lévő személyek körében, vagy oldalán - is szép számmal láthatók szablyák (1. ábra). 6 Ezekre a fegyverekre az a jellemző, bog)' a korabeli lovagkardokhoz hasonló mar­kolatgombbal rendelkeznek, markolatuk igen hosszú, míg keresztvasuk viszonylag rövid, pálca formájú. A pengéjük a lieg)' felé erőteljesen megszélesedik és nagyon jellegzetes a penge foka alatt húzódó keskeny vájat. A magyar nyelvtudomány szerint a szablya szó 1475-ben bukkant fel először a magyar forrásokban, amely szerb-horvát eredetű. 7 Igen érdekes azonban, hogy a ra­guzai városi jegyzőkönyvek már 1363-ban említik a „sabia"-t, és a szerbiai Lesznovo és Decsani kolostorok 14. század közepére keltezhető freskói kerek, közepükön len­cse alakú dudorral rendelkező szablvákat ábrázolnak. Az emlékanyagot közlő Pet­rovic szerint a szablya szó ural-altáji eredetű. 8 A német nyelvemlékekben 1428-tól már felbukkant a szablya, amelyet a német nyelvészek a magyar „szab" igéből származtatnak. 9 A szablyáról és a szablya szóról már 1890-ben megemlékezett Nag)' Géza. Véleménye szerint egy olyan magyar ere­detű fegyverről van szó, amely a 15. századtól kezdve nyugaton is elterjedt. 1 0 A Szent László-legenda 14. században készült freskóin a Képes Krónikában áb­rázoltakhoz hasonló szablvákat láthatunk a kakaslomnici, szepesdmindszenti, ri­5 VII.LANI 1901, 228-230. 6 NAGY 1890, 298; Mucsi 1975, 36, KAT. 170; KÉPES II. 1987, 1, 4, 26, 129; PANDULA 1988, 218-219. ' KOVÁCS 1978, 161. 8 PFTROVIC 1976, 213, 258; B. SZABÓ 2008, 143-144. ! L BASHIR 2008, 21. 2. jegyzet; B. SZABÓ 2008, 142-143, 67. jegyzet. 1 0 NAGY 1890, 300. 1. ábra. Szablya ábrázolása a Képes Krónikában. 1360 körül. Fig. 1 A sabre from the Chronica Picta. Ca. 1360.

Next

/
Thumbnails
Contents