Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

FOLIA ARCHAEOLOGICA I.IV. 2008-2010. BUDAPEST SZABLYÁK A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON KOVÁCS S. Tibor A honfoglalás kori típusú szablyáink all. században végleg eltűntek a tárgyi enilékanyagból. Az Árpád- és a kora Anjou-korhoz köthető szablyák pedig kivétel nélkül besenyő, vagy kun eredetűek, azaz nem magyarországi belső fejlődés eredményei.' így tehát all. századtól a 14. század közepéig nem ismerünk olyan leletet, vag)' képi ábrázolást, amelv biztosan igazolná a magyarok szablyahasználatát. A tatárjárás után IV. Béla (1235-1270) által elindított haderőreform minél több nehézlovas kiállítását szerette volna elérni. A várjobbágyoknak, a királyi megye harcosainak a vagyona azonban nem tette lehetővé a klasszikus nehézlovas fegyverzet és az ehhez elengedhetetlenül szükséges hadimén megvásárlását. Ezért a királyi vármegye katonái jórészt a könnyűlovasság számát gyarapították, míg a nehézlovasok a királyi szerviensek soraiban keresendőek.- A 13. század második felétől a kunok mellett a forrásokban felbukkanó nagyszámú magyar íjászcsapatok jelenléte a fenti körülményekkel magyarázható. A 13. század végén a rundbergi évkönyvek az osztrák-magyar határ menti harcokat örökítettek meg: „Harmadnap a magyarok már ezernél több lovassal a német táborra indulhattak. A németek kopja mellett kopja, ló mellett ló, zajongva sorakoztak. A magyarok megjelentek és kiáltottak mint a kunok. Neki vágtattak a németeknek és íjaikkal lőttek. A németek legényeiket, az apródokat küldték ellenük. Az elsők innen is, onnan is összecsaptak, de azután a magyarok hátráltak, széjjelmentek. Németújvári Iván mindjárt látta kivel van dolga. A svábok ott álltak egy tömegben, osztrák, stájer közöttük. Megparancsolta, hogy ezekhez senki se. közelítsen, hanem csak vegyék körül őket, lődözzenek messziről embert, lovat, míg ki nem merülnek, meg nem törnek és meg nem adják magukat. " A 14. század elejéről ránk maradt egyik német leírás a magyarok lovas íjász voltát emeli ki, különösen kihangsúlyozva, hogy a magyar harcos nyilaival lesz igazán veszélyes.

3 A 14. század elején, a tartományúri kor idején a kun könnyűlovasokat Károly Róbert (1308-1342) oldalán találjuk. Az oligarchák hadseregében szolgáló szerviensekről egy cseh krónika tartalmaz fontos leírásokat. Az 1315-ben lefolyt hadjáratot megörökítő forrás Luxemburgi János cseh király és Csák Máté hadseregéről nyújt részletes információkat. A magyar tartományút" katonái szűk, testhez simuló bőrruhát viseltek, gyors lovon ültek és serényen kezelték íjaikat, amelyekkel sok sebet okoztak. Nem nyugodtan állva harcoltak, hanem vagy futottak, vagy másokat űztek és kerülték a sváb mintára történő lovagi harcot. Nagy veszélyt hordoztak íjaik, előre és hátra egyaránt nagyon jól nyilaztak.

4 A kunok - mint említettük - a király hadseregében szolgáltak, s ezért a fenti forrás alapján leszögezhető, hogy főúri magánhadseregek zömében szolgáló katonák jelentős része íjjal és karddal harcoló lovas, akiknek a harcmódja kísértetiesen emlékeztet a kunokéra. 1 TÓTH 1934, 132; PÁLÓCZI 1989, 16; HORVÁTH 2003, 372-373.; LEBEDYNSKY 2008, 178-183. 2 MÁLYUSZ 1942, 296-298; VESZPRÉMY 1995, 7; NÉGYESI 1995, 220-221; VESZPRÉMY 2000, 43; N EGYESI 2000, 375-378. 1 VÁLOGATÁS 1986, 48.; VÖ.: VESZPRÉMY 2008a, 151-152. 4 SZENTPÉTERY 1937-1938, 489^190; KRISTÓ 1988, 212-213.