Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

KÉT HÁROMLÁBÚ BRONZEDÉNY TÖREDÉK A MÁTYÁS KIRÁLY MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL 259 előkerült.

1 Valamennyi épületrészlet esetében kimutatható volt két, tűzvész okozta pusztulási rétegsor. A legkorábbi pusztulási réteget II. Henrik cseh király 1307-1310-es parvusa

4, a későbbi pusztulási rétegsort Nagy Lajos 1343-as dénárja

5 segítette keltezni. A jelenlegi ásatási megfigyelések alapján a második tűzvészt követően a teriiletet szeméttel kevert földdel töltötték fel. Egyelőre nem ismerünk a ferences kolostor kerengőudvaráról olyan objektumot, amely megélte volna a Zsigmond-kort. 2. A VISEGRÁDI HÁROMLÁBÚ BRONZEDÉNY TÖREDÉKEK 1999-ben a ferences kolostor kerengőudvarának ENy-i részén nyitott szelvényből, a késő Anjou-korban, illetve a korai Zsigmond-korban keletkezett, vas-, kerámia- és állatcsontleletekben gazdag feltöltési rétegsorból két különböző, háromlábú bronzedény töredéke látott napvilágot. A 2009.8.278-as leltári számú tárgy egy háromlábú bronzedény, patás állat lábát formázó lábtöredéke (2. ábra). Ezt a bronzleletet korábban egy aquamanile

6 lábaként azonosították, azonban Tonika Gábor felhívta rá a figyelmet, hogy a töredék sokkal inkább egy Grape, azaz egy háromlábú bronzedény részeként értelmezhető. A lábtöredék magassága: 9,2 cm, szélessége 2,2 cm. Az oldalán és az alján utólagosan el nem dolgozott öntési hibák láthatóak, a tetejénél utólagos javítás, forrasztás nyoma figyelhető meg. A 2009.8.279-es leltári számot viselő bronztárgy vélhetően egy az előbbinél jóval nagyobb méretű, háromlábú bronzedény (vagy mosdótál) oroszlánlábat formázó láb3 A visegrádi ferences kolostor 1998-2009. évi ásatási naplói. (Kézirat, Mátyás Király Múzeum, Visegrád.) Összefoglalva lásd: BuzÁs 2003. 231; SZŐKE-BUZÁS 2003. 172-173; SZÖKE-BUZÁS-KOCSIS-KOVÁCSLASZLOVSZKY 2004. 264-265. 4 Az érem meghatározását Tóth Csaba végezte el. (DONEBAUER 1888, 78. , XVIII/810.) 5 C. N. IL II. 72.6. 6 Az aquamanile nemesfémből, bronzból vagy sárgarézből (messing) készített, az egyházi és a világi szférában egyaránt a kézmosásnál használt víz, illetve talán bor tárolására használt, külön be- és kiöntőnyílással ellátott figurális edény. Az aquamanilék leggyakrabban állatalakot (, így például lovat vagy oroszlánt), emberi fejet vagy biisztöt mintáztak. A keveréklények, így griffek, szirének vagy kentaurok alakját mintázó darabok viszonylag ritkábbak. Az európai aquamanile gyártás középkori fellegvára a Rajna-Maas-vidék volt. (LOVAG 1983, 1, 16.) 4. ábra Abb. 4 Szent Vitus mártírhalálát megjelenítő hársfaszobor Nürnbergből. (1520, Germanisches Nati- onalmuseum.) Forrás: KAHSNITZ 1986, 255. Den Opfertod vom Heiligen Vitus darstellende Statue aus Lindenholz aus Nürnberg. (1520, Germanische Nationalmuseum.) NITZ 1986, 255. Quelle: KAHS-