Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

226 PROHÁSZKA PÉ I ER 155 típus a leletanyagban, melynek párját az Eggers 125/126 típusú kannák jelentik. Nuber őket a Miiingen típus, E készletébe sorolta, melynek gyártása elsősorban a B2

a időszakban kezdődik azonban egészen a 3. századig megfigyelhető.

7

3 A készletek kialakulását görög területeken és Kisázsiában feltételezik, ahonnan a délitáliai műhelyek átveszik, majd a későbbiekben a provinciákban is megkezdik a gyártását.

7

4 Eggers 155 típusú paterák a délnyugat-szlovákiai leletanyagban eddig gazdag mellékletit germán temetkezésekből ismertek, melyekben épp állapotban számos más bronzedény kíséretében kerültek elő. E sírok nagy része, mint a nagymagasfalui (ma Vysoká pri Morave, Szlovákia),

7

5 a zohori 5., a jé)kai 10., és a pozsony-dévényi (ma Bratislava-Devin, Szlovákia) az 1. század második és a 2. század első felére keltezhető.

7

6 Kivételt jelent a strázsai (ma Krakovany-Stráze, Szlovákia) második fejedelmi temetkezés, melyet a további mellékletek a 3. század végére datálnak.

7

7 A dunaszerdahelyi patera már sérült állapotban, mint egy urna fedője volt a sírban. Ezen urna rajza (4. ábra 6) Wenerell Jánosnak köszönhetően rendelkezésünkre áll, és mint arról a későbbiekben még szó lesz az 1. századi germán kerámia jellegzetes formája közé tartozik. így e tekintetben a „B" sír pateráját az 1. század közepére, második felére datálhatjuk. Talán egy bronzedényt díszíthetett a 27. számú rajzon (7. ábra 27) látható egyik oldalán téglalap alakban kivágott, a másikon pedig íves virágszerüen kidomborodó felületű fémtárgy, amit nagy valószínűséggel edényre applikált díszítménynek kell tekintenünk. Fibulák A bronzedények mellett László Iván levelében különféle fibulákra is utal, melyeket a lelőhelyen találtak. Az irodalmi adatok alapján Dunaszerdahelyről csupán egy norikumi és egy pelta formájú fibula jutott a múzeumokba.

7

8 A lelőhely datálása szempontjából a kerámiaanyag mellett fontos szerepet játszanak a lerajzolt fibulák, melyek között különféle korú és típusú darabok egyaránt megtalálhatóak. A temető kezdetének meghatározásához nyújt fontos támaszt a Wenerell rajzain látható két szemes - A 45-ös - fibula, míg azonban az egyik kitűnően azonosítható, épp példány (8. ábra 30), addig a másik töredékes, tűtartója letörött és mivel oldalnézetből ábrázolta (7. ábra 28), így a kengyel íve, illetve a kengyelfej oldalán látható dudor teszik lehetővé a meghatározását. A Kr. u. 1. század meghatározó fibulatípusát a kengyelfejen található szemszerű díszítés miatt nevezik szemesnek, mely fajta igen széles körben terjedt el.™ Egyaránt ismert a Rajna- és Duna-menti tartományokból és a barbaricumból,

8

0 ahol azonban a korai típushoz tartozó példányoknak a Cseh medencében kiemelkedő leletsűrűséget mutatnak, ugyanezen fibulák tűnnek fél a délnyugat-szlovákiai korai temetőkben.

8

1 Az ún. cseh szemes fibulákra - A 45b típus - a széles cakkos díszítésű kengyel, illetve a láb felső részén vésett három7

3 NUBER 1972, 45; BERKE 1990, 20; KRASOVÁ 1998, 38-39. 7

4 NUBER 1972, 38; KRASOVÁ 1998, 38. 7

5 ONDROUCH 1957, Tab. 6. 7

6 KRASKOVSKÁ 1976, 440; KRASKOVSKÁ 1978, 29. 7

7 ONDROUCH 1957, Tab. 34; KRASKOVSKÁ 1978, 19-20. 7

8 BENINGER 1937, 31; LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1961, 112, Nr. 30. 7

9 ALMGREN 1923, 22; COSACK 1979, 57-58. 8

0 KUNOW 1998, 106-107. 8

1 COSACK 1979, 58; KUNOW 1998, 93, 108, Abb. 6; ELSCHEK 2006, 193-194. Ld. pl. Ábrahám 80., 81., 86., 100. sírjában. KÖLNIK 1980. v.ö. DROBERJAR 1999, 62-63, 74-75.