Folia archeologica 53.
Péter Prohászka: Egy „régi-új” keletigót női temetkezés és mellékletei Belgrád-Zimonyból (1883)
KIRCI LENFORSC;HUNC;EN 1976 BIS 2003 I\ VISEGRÁD Szíx:HENVI-STRABE 4-10 229 fekete földréteg (5) következett. Ezzel szemben a faltól nyugatra erősen habarcsos és nagyköves rétegek (3, 4) húzódtak. Ez arra mutat, hogy a fal külső oldala inkább a nyugati oldal lehetett, míg a belső a keleti. Az ásatás során két sírra bukkantunk. Az egyik az 1. szelvényben, a fal keleti oldalán, 120 cm mélységben, középkori rétegben található. A részben bolygatott sír mellett és alatt 14. századi vörös festésű fehér kerámia töredéke került elő. (9. ábra) A 2. szelvényt, az 1. szelvényben lévő kőfal nyugati falsíkjától 8,5 m-re nyugatra nyitottuk. A második sír itt került elő, 120 cm mélységről, középkori rétegben, 14. századi osztrák fazékperemmel kísérve. A sír bolygatott volt, újkori gödör vágta át. A szelvényben épített maradványnak semmilyen nyoma nem volt. A templomnak egyelőre csak relatív szintadatait ismerjük. Az 1976-80. évi ásatások dokumentációja a szentély fal koronájának magasságát a tengerszint feletti 109 m-nek jelölte, ám a felmenő falak magasságát nem tudni, így a járószint és a fektetőhabarcs magassági pontját sem. 7 Leletanyag. Mindhárom szelvényben csekély mennyiségű lelet került elő. A kerámiatöredékek a 14. századra, 15. század elejére keltezhetők. A középkori rétegekben több őskori leletet is találtunk. Visegrádon, főként az Apátkúti-patak környékén nem ritka, hogy őskori kerámia található szórtan középkori rétegekben. A régészeti munkálatok mellett a szelvényektől nyugatra egy keskeny csatornafektető árkot nyitottunk. Ez az 1. és 2. szelvényt kötötte össze kelet-nyugati irányban, majd a 2. szelvényen túl folytatódott 5,3 m-rel. .Az árkot mintegy 80 cm mélyre ásták. Belőle semmilyen lelet, sem építmény része, sem egyéb jelenség nem került elő. A falak értelmezése. Noha az I. és 3. szelvényben és a keleti csatornaárokban jelentkező falak tájolása megfelel a szentély tájolásának, s körülbelül egy vonalba esik a Széchenyi u. 6. rajzán szereplő keleti fallal, nem egyértelmű, vajon a templomhajó keleti fala volt-e. A templom nyugati falára egyáltalán nincs nyom. A Széchenyi u. 8-10. sz. telek ásatási területe nyugat felé nem nyúlt el addig a pontig, ahol - a szentélyfej tájolásából és szélességéből következően - a nyugati falat körülbelül várni lehetett volna. Ez a pont körülbelül a Széchenyi u. 8. sz. lakóház pincegádora előtti területre esne, azaz a nyugat felé húzott csatornázási árkunk kanyarulatától 2—1 méterrel nyugatra. Ennek ellenére a feltárt területen, az 1. és 2. szelvényben és az árkokban egyáltalán nem mutatkozott épületbelsőre utaló nyom. A rétegek rendkívül homogének voltak. Járószint, építési réteg vagy más, építményre utaló nyom nem volt megfigyelhető. Mindez arra vall, hogy a templom a Széchenyi utca 8-10. területére valószínűleg már nem terjedt ki. A biztos megállapításhoz a telek beljebb eső, nyugati részeit lenne szükséges feltárni. A keleti oldalon, az 1. szelvényben és a csatornaárokban előkerült, különböző méretű, merőlegesen egymásba kötött falak falsarkot alkotnak. Ha a tőlük délre eső, 3. szelvényben észlelt bizonytalan irányú fal valóban délkelet-északnyugati irányú falsarokként értelmezhető, akkor a három fal Li alakot alkot. Az itt talált rétegviszonyok is inkább épületbelső jellegre mutattak. A falak vastagságát, szűk belvilágát és rétegviszonyait tekintve lehetséges, hogy torony falairól van szó. Ha a templom nem is nyúlt el a Széchenyi u. 8-10. sz. telekig, az itt feltárt falak mégis a templomhoz tartozók lehettek. Erre a sírok jelenléte utal. Talán megkockáztathatjuk, hogy az egyházhoz tartozó, de a templomépülettől különálló torony részére bukkantunk. A toronyértelmezés két megoldatlan kérdést vet fel: 1. miért A Széchenyi u. 8-10. területén nyitott szelvényeket beszinteztük, azonban külső fix magassági pontok és szintadatok hiányában egyelőre nem tudjuk átszámítani tengerszint feletti magasságukat.
