Folia archeologica 53.

Péter Prohászka: Egy „régi-új” keletigót női temetkezés és mellékletei Belgrád-Zimonyból (1883)

230 ORSOLYA MÉSZÁROS került sír a torony aljára, járószintjére; 2. mi a szerepe a délnyugati (külső) oldalon kiképzett falkiugrásnak (támpillér?). Keltezés. A Széchenyi u. 8-10. területére eső falak a kísérőleletek alapján a 14. század második felére datálhatok. A járószint környékén talált sírokból előkerült vörös festésű és osztrák fazékperem arra mutat, hogy a 14. század második felére, végére az épületrész már biztosan állt. A Széchenyi u. 4-6. sz. alatti templomfalak keltezése összecseng ezzel. (10. ábra) FARAGVÁNYOK A Mátyás Király Múzeumban őrzött, biztosan ehhez a templomhoz kapcsolható kőfaragvány-anyag - jelenlegi ismereteink szerint - csupán kilenc tételből áll. A faragványok között előfordul borda, lábazati párkány, ablakkeret és más nyíláskeret-töredék, oszlopfejezet, két boltozati zárókő. Legtöbbjük a 14. század közepéről, végéről való. A kőanyag több darabja szoros kapcsolatot mutat a királyi palota területén feltárt befejezetlen Anjou-templom kőanyagával, valamint az északkeleti palotában elhelyezkedő palotakápolnával. A befejezetlen Anjou-templomot a későbbi királyi palota északnyugati területén feltárt kőfaragóműhely alapján datálták az 1330-1350-es évekre.

8 A palotakápolnát az 1370-es évekre.

9 A Széchenyi utcai kőanyagban mindkét időszakra mutató faragványok előfordulnak. Az egyik (szentély)ablakprofd rokonságot mutat a 14. század első harmadának végén faragott Anjou-templom anyagával.

1

0 A 14. század utolsó harmadára datált palotakápolnával mutat rokonságot a Széchenyi utcai faragványok egyik legtekintélyesebb darabja, egy Anjou-címert ábrázoló kőfaragvány. A Széchenyi u. 6. sz. alatt nyitott kutatóárokból került a múzeumba. Bordaprofilja megegyezik a palotakápolna hevederbordájának profiljával.

1

1 Formai azonosságuk mellett méretbeli egyezésük ugyanakkor bizonytalan, ugyanis a zárókő bordaindításának felülete meglehetősen töredezett, szélességének pontos mérése nem lehetséges. A faragványok stiláris kapcsolata alapján feltételezhető, hogy a későbbi királyi palota területén működő kőfaragók készíthették a Széchenyi utcai templom faragványait is. Az eddigi adatok alapján a templomnak két 14. századi építési szakaszát lehet elkülöníteni. Az első az 1330—1340-es évek, a második az 1370 körüli évekre tehető. A Széchenyi utcai kőanyagban fennmaradt két zárókő alapján a templom építészeti és szerkezeti megoldásaira lehet következtetni. Az ornamentális motívumot hordozó kisebbik zárókő (4. sz. faragvány) két bordacsatlakozási pontja megmaradt, mérésre alkalmas felülettel. A bordaindítások egymással bezárt szöge is mérhető. Az adatok a zárkővel fedett boltozati szakaszra a következő hozzávetőleges méretet adják: 6,89x6,53 m. Ez az adat megfelel a szentély méretének. Noha a zárókő pontos fellelési helyéről nincsenek adatok, mérete alapján lehetséges, hogy a szentély boltozatát díszítette. (Részletes adatok a tárgy ismertetésénél.) Az Anjou-címeres zárókő esetében nincsenek precíz mérésre alkalmas felületek (5. sz. faragvány). Noha megmaradt a négy bordacsatlakozási pont, sőt egyikük bordaindítása is, a bordaindítások egymással bezárt szöge túlságosan kicsi boltszakaszt eredményezett a zárókő nagy méretéhez képest. Ez csak akkor lehetséges, ha a boltozat átlóíve nem félkör, hanem csúcsív volt. Ebben az esetben az adatok kevésnek bizonyulnak a boltszakasz nagyságának kiszámításához. 8 BUZÁS-BODÓ-DEÁK 2003, 13, 17, 25-27. » BuzÁs 1990, 31. I" BUZÁS-BODÓ-DEÁK 2003, 19, 31-34. " BUZÁS 1990, 80. Katalógus 7. sz.