Folia archeologica 53.

Péter Prohászka: Egy „régi-új” keletigót női temetkezés és mellékletei Belgrád-Zimonyból (1883)

228 ORSOLYA MÉSZÁROS 2003. Évi ÁSATÁS. TORONY (?) 2003 tavaszán a szentélytől és a két kutatóároktól délebbre, a Széchenyi u. 8-10. sz. telken leletmentést végeztünk Búzás Gergellyel és Kováts Istvánnal.

6 A mintegy 50 m

2 rendelkezésünkre álló terület a Rév u. 4. sz. alatti szentélyzáródástól 44 m-re esett. Három szelvény nyitására volt lehetőségünk. (3. ábra) Az 1. szelvényben 1.7 m vastag, északkelet-délnyugati irányú középkori kőfal került elő. 2,3 méter hosszan sikerült megfogni, nyugati oldalához rövid támpillér(nek tűnő fal) csatlakozott. (4-5. ábra) A támpiílér szélessége mintegy 1,8 m; hossza az északi oldalán a falcsatlakozásnál 1,6 m, a déli oldalon körülbelül 1,3 m. A falkorona csupán 60 cm-rel jelentkezett a mai földfelszín alatt. Az 1. szelvénytől északkeletre a csatornázási munkálatokhoz szükséges 30 cm széles, enyhén S ívű árkot húztunk, ahol a felszíntől 50 cm mélységben a kőfal további részletei kerültek elő. A fal itt mintegy 2,2 m vastag volt, enyhén délkelet-északnyugati tájolású. Merőlegesen csatlakozott bele az 1. árokban észlelt 1,7 m széles kőfalba. Építésük egyidejű, falelválás nem volt megfigyelhető. (6. ábra) Az 1. szelvénytől délre eső 3. szelvényben már 30 cm-rel a mai felszín alatt jelentkezett a fal habarcsos-köves törmeléke. A fal kiterjedése 2,8 X 1,1 m. Falsíkja a nyugati oldalon megfogható volt, míg a keleti oldalon részben elbontották. A fal iránya bizonytalan. Lehetséges, bogv az 1. szelvényben észlelt fal folytatása, ez esetben északkelet-délnyugati irányú lehetett, noha így jóval szélesebb mint párja. Ha azonban a nyugati falsík falsarkot jelent, úgy a fal ezen a ponton fordult délkeleti irányba. Ekkor a keskeny csatornaárokban előkerülő fallal lenne párhuzamos, azaz délkelet-északnyugati irányú lenne. (7. ábra) Rétegviszonyok. (8. ábra) A középkori rétegek rendkívül magasan húzódtak a mai járófelszín alatt. 1. 0-25/30 cm: újkori humuszos réteg; 2. 25/30-40 cm: újkori homokos réteg, mely nyugat felé téglaszemcséssé vált; 3. 40/50-90/100 cm: középkori, köves-habarcsos réteg, néhol laszenes nyomokkal; 4. 90/100-1 10 cm: középkori, zöldköves réteg; 5. 1 10-190 cm: leletmentes, fekete, zsíros földréteg. A falat a fekete leletmentes földrétegbe alapozták. Az alapozási fal keskenyebb volt a felmenő falnál. Kifolyt habarcsot észleltünk a fekete föld- (5) és a köves-habarcsos (3) réteg határán 100 cm körül. A zöldköves (4) réteg nem mindenhol volt észlelhető, helyenként összeolvadt a köves-habarcsos (3) réteggel. A köves-habarcsos (3) réteg egészen vékonyan fedett csak rá a falkoronára, s nem is mindenütt. A falkorona feletti omladékréteg jószerivel már az újkori homokos-humuszos (2, 1) rétegben volt megfigyelhető. A 3. szelvényben feltárt fal esetében ez egészen egyértelmű, nagvköves-habarcsos törmelékrétege csupán 20 cm-rel a mai felszín alatt jelentkezett, az újkori rétegben. A fal építési és valószínűleg járószintjét a középkori köves-habarcsos (3) réteg alján észlelt habarcskifolyás jelölheti. Ám határozott járószintet nem észleltünk. A fal pusztulása a középkor végén, újkor elején, valószínűleg a török háborúk alatt következhetett be. A 1. szelvényen belül, az északkelet-délnyugati irányú fal két oldalán különböző rétegviszonyok voltak jellemzők. A keleti oldalon 70-120 cm vastagságban homokos—humuszos-kavicsos földfeltöltés volt, mely részben ráhúzódott a falkoronára. Habarcsmaradványok egyáltalán nem voltak benne, ellenben homokos összetételű volt, ami a faltól nyugatra egyáltalán nem jellemző. .Alatta azonnal a 1

1 A telek valójában két telket foglal magába. Északi része, ahol a mai lakóépület áll a Széchenyi u. 8. sz. alá esik (336/1. hi sz.), míg a déli telekrész a 10. számú (336/2. hrsz.) A két terület egy telket képez, és egv házszáma van. Korábban 8. számú volt, jelenleg 10. számú. Az ásatás a 336/2. hrsz. telken folyt, a változó házszámok miatt mégis Széchenyi u. 8—10. számúként jelöljük.