Folia archeologica 53.

Péter Prohászka: Egy „régi-új” keletigót női temetkezés és mellékletei Belgrád-Zimonyból (1883)

202 ISTVÁN FODOR művei, hanem őseink itteni tartózkodásának az emlékei. Magam egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy ezek közé tartozhatott az Olmin dvor is. A kazár polgárháborút követően a 9. század közepe körül csatlakoztak a magyar fejedelemséghez a vereséget szenvedett lázadók, a kabarok. Nyilvánvaló, hogy ez megváltoztatta a korábbi kazár-magyar szövetségi viszonyt, méghozzá oly módon, hogy e kapcsolatok alaposan meggyengülhettek s megerősödött a magyarok önállósága. Minden bizonnyal akkoriban őseink lakóhelyet is változtattak: a Don-Donyec vidéki szállásokról (Levédiából) nyugatabbra költöztek (Etelközbe), amiről Bíborbanszületett Konstantin tudósít. Az új haza keleti határa a Dnyeper mindkét partja lehetett, a nyugati pedig az Al-Duna—Dnyeszter-Prut folyók vidéke. A Dnyeper és Dnyeszter közti vidéken a települések nem mutatják pusztulás jeleit, tehát ez az átköltözés minden bizonnyal békés körülmények közt ment végbe. E településekre költözhettek a magyarság megtelepült, földművelő csoportjai is. A rombolás nyomai csak a 9. század végén ismerhetőek itt fel, ami bizonyára a 895-ös besenyő támadáskor következett be. (Vő. K<)ZLOV 1991. - A szerző etnikai azonosítása bizonyára téves) A magyarság nomád gazdálkodást folytató közösségei bizonyára a kisebb-nagyobb folyóvölgyekben alakították ki szállásváltó útvonalukat. (VÖ. GYÖRFFY 1970, 192194.) A későbbi mongol kori példák alapján feltehető, hogy Almos fejedelem útvonala a legnagyobb folyó, a Dnyeper mentén vezetett, s nyári szálláshelyét északon, a fontos kikötő és kereskedelmi pont, Kijev mellett építette ki. Végezetül még egy igen fontos én- szól e feltevés mellett, amit a történész és filológus szerzők — ki tudja, miért — vagy meg sem említenek, vagy nem értékelnek fontossága szerint. Ezek a régészeti leletek, amelyekről a múlt század eleje óta pedig igen sokszor esett szó a szakirodalomban. Kijevben és környékén (Csernyigovban, Gnyozdovoban) ugyanis számos olyan régészeti lelet került elő, amely igen közeli párhuzama a mi honfoglalás kori emlékanvagunknak. Ezek zömmel a katonai kíséret (a druzsina) sírjaiból származnak, elsősorban viseleti tárgyak (övveretek, veretes tarsolyok, stb.), a lószerszám és a fegyverzet ékítményei. (Vö. KARC,

ER 1958.; SZPICIN 1914.; ARNE 1914.; FEI пси 1937, 72, 82, 86-94.; TAGÁN GALIMDZSÁN 1941.; FODOR 1977, 87-101.; MESTERHÁZY 1994.; FODOR - DIÓSZEGI - LEGEZA 1996, 59-65.) Igaz, ezek a legtöbb esetben a honfoglalás utáni időre, a 10. századra keltezhetők, tehát nem az ott tartózkodó magyarok emlékei. Mégis nagyon valószínű, hogy nem a Kárpát-medencei magyaroktól származnak, hanem helyi mesterek készítményei, akik a magyarokkal egykor közös hagyományokat éltették tovább. A fent elmondottakkal nem arról kívántam meggyőzni az olvasót, hogy az Olmin dvor feltétlenül Álmos fejedelem szálláshelye volt. Csupán a kategorikus elutasítás ellen szerettem volna szc>t emelni, amit semmiképpen nem tartok indokoltnak és meggyőzőnek. Végezetül az említett kijevi-magyar régészeti párhuzamok számát szeretném egyel növelni. Kijev legősibb városrészében, „Vlagyimir városában," 2002-ben Ivan Movcsan újabb 10. századi fakamrás druzsinnyik sírra lelt. Nemrég megjelent rövid előzetes közleménye (MOVCHAN 2007) szerint A mellékletek közt kétélű kard, bizánci típusú oroszlános csat, tegez, abroncsos favödör, veretes tarsoly, tarsoly- vagy tegezfüggesztő és Bíborbanszületett Konstantin 920-ban vert pénze volt. A szerző leközölte a veretes tarsolyt (7. kép), sajnos -véleményem szerint - aligha helyesen. Úgy vélem ugyanis, hogy e tarsoly a mi újfehértói típusú veretes tarsolyainkkal rokon, tehát alakja is valószínűleg azokéval egyezhetett. (2. kép.) A háromszög alakú szegélyvereteken belül talált négy kerek veret a zárószíj két oldalán helvezkedhetett el alul s fölül. Ennek a tarsolynak, úgy látszik, nem volt a keleten is általános rombusz alakú bújtató verete, hanem azt bújtatószíj helyettesíthette. A zárószíjat pedig fölül az övről lelógó mellékszíjhoz csatolhatták a végén lévő kis csat alapján ítélve. A zárószíjat végig veretek díszítették és szíjvég zárta.