Folia archeologica 52.

Kovács Péter - Szabó Ádám: Újabb latin feliratos átoktábla Pannoniából

50 KOV ÁCS PÉTI F.R - SZABÓ ÁDÁM 1. VRSAM GA[- - -] 2. CORPVS VRS[ ] 3. OCVLOS VRS[- - -1 4. TOTVM C:OR[- - -] 3 oculos Ursfsae defigo] totum car/pons de] figo cutem cçfrporis et ?] Ursam Ga[i fiiliam)? defigo] corpus (Jrsfae defigo] 5. FIGO CVTEM CO[--] 6. YNGIIS DIIF[ ] 6 ung(u)es defl'igo —•]. 1. Az első sorban a megátkozott személy neve olvasható accusativusban (a szó végi M hevenyészve karcolt, illetve a jobb felső csúcsot korrozió károsította), mellőle vagy előle hiányzik az istenség megnevezése - fel sem volt tüntetve. Utóbbi hiánya arra utal, hogy olyan helyen került elrejtésre a tábla, amely a megfelelő istenségnek volt szentelve, ezért külön nem kellett megnevezni. A megátkozott nevének viszont az átok pontossága és eredményessége miatt mindig szerepelnie kellett. A cognomen után található töredékes GA betűcsoport valószínűleg Ursa filiatióját adja meg, amely a többi sor alapján teljesen aligha lehetett kiírva, azaz: Gafi f(iliam) ... (a G-t vö. az 5. és 6. sorok G betűivel). Utána mindenképpen állítmánynak kellett következnie, amely az 5. és 6. sorok alapján került kiegészítésre. 2. A fennmaradt szöveg világosan értelmezhető részeiben az egész testre utaló szó mellett adott testrészek nevei- olvashatók accusativusban, továbbá a mellérendelő mondatrészek állítmányai. A második sor első szava (corpus) a megátkozott teljes testére vonatkozik, a szerző ezt még egyszer pontosította a név ismételt feltüntetésével. A sor vége szintén az 5—6. sorok alapján egészíthető ki. 3. A harmadik sorban határozottan a szemeit emeli ki a megátkozott személynek, akit a sor végén a neve ismételt feltüntetésével megint pontosan meghatározott. Az állítmány az 5-6. sorok szerint egészíthető ki. 4-5. A negyedik sort a totum jelzővel kezdte az átok szerzője, amelyet a GOR betűcsoport követ a törésvonalig. A szívre (cor) értve kevéssé értelmezhető a sor a teljes szövegen belül, így a testre kell vonatkozzon, éspedig a következő sorral szerkesztési egységben. Az állítmány a 4. sor végén kezdődő és a kisebb betűkkel karcolt 5. sorban folytatódó kifejezés, a [de]\jigo (FIGO, ill. DEF) egyes szám első személyben. Ennek alapján teljes joggal feltételezhetjük, hogy a többi mondatrész esetében is ez állhatott, így visszautalólag az 1-4. sorok végén is, amellyel megfelel a szöveg az ismert átoktáblák szövegszerkezetének.'

5 Az átoktáblákon viszonylag gyakran szerepel a defigere ige „megátkozni" jelentéssel (vö. AE, 1901: 183; AE, 1911: 152; AÉ, 1975: 449 = 1987: 455). így ugyanez az alak található a carnuntumi átoktáblán is, szintén az elátkozni kívánt személlyel kapcsolatban: Ld. GIGP, CatNr. 16 = AÉ, 1929: 228: ... defigo Eudemfum] ... Utóbbi ige eredetileg a táblák kiszögezésére vonatkozó jelentéssel bírt, majd éppen az átoktáblák használatának elterjedése vonta maga után az új jelentését: kihirdet, megbűvöl, megigéz, elátkoz.

4 Azaz a 4-5. sorok a test egészére vonatkoznak, a teljes test bőrfelületére, amelyet külön átokkal látott el a tábla szövegének szerzője, úgy fogalmazva, hogy világosan érthető legyen mire vonatkozik az átok. 5. A sor a jól olvasható elejét követően egy G betűvel kezdődő szóval folytatódik, amely szintén az egyik testrésze lehet a megátkozottnak, amellyel összefügg a 6. sor nehezen olvasható, de azonosítható első kifejezése, amelyet ismétel- Testrészek neveit sorolja A következő tábla: OIL X 8249 = ACDOU.F.NT 1904 - Italia/Latium. Minturnae 3 Összefoglalóan ld. az AL DOLI.EN I 1904 (1967) és a KOTANSKV 1994 féle corpusokat. 4 LEWIS-SHORT 1877, 530.