Folia archeologica 52.

Vörös István: Ló az Árpád-kori Magyarországon

196 196.,1299. Erd.Okm.I. 324.). 1302. Aba nb. Jakab hatalmaskodás során Leurenthe mester asszonyfalvi (Győr vm.) jobbágyaitól.[...] 2 lovat elvettek (Gy. II. 579.). Lopott lovak száma 1241 előtti esetek száma 15 1242 utáni esetek száma 31 1 9 II 1-A 1 6 5-10 1 14-16 1* 4: 39-49 2 * (15-20 egyed) 10. táblázat. A 13. században ellopott lovak száma A vizsgált oklevelekben 46 alkalommal történik említés lovakkal kapcsolatban erőszakos cselekedetekről, elhajtásról, lopásról és leölésükről. A 46 esetben számszerűen 321 ló, illetve - ismeretlen számú - plusz lovak szerepelnek. A 321 ló közül az ismert mének száma 112, és a kancáké csak 8! A tatárjárás előtti (1208-1235.) időszakra 15 esetben 24 ló, a tatárjárás utáni (1270-1302.) időszakra 31 esetben 297 ló, illetve lovak jutnak. A tatárjárás utáni erőszakos ló elhajtások számát jelentősen megemeli az esztergomi érsek tíz faluja ellen Hontpázmány nb. Kázmér, és Pásztói család által 1291 és 1295 között 13 alkalommal elkövetett - és jól dokumentált - hatalmaskodásai, amelyek során számszerűen 109 lovat és - ismeretlen számú - lovakat (ezen időszakban elvett lovak 36.7 %-át) raboltak el. Kázmér fiai 43 lovat, Pásztói liai 66 lovat (melyek közül 8-at megöltek), és még plusz lovakat hajtottak el. 3. ÁRPÁD-KORI LÓKERESKEDELEM 3.1. BELFÖLDI ÁLLATKERESKEDELEM Ali. század utolsó harmadában decrétumok (határozatok, in.: Corp.Jur.) szabályozták a kereskedelmet, így az állatkereskedelmet is. A korábbi gyakorlattól eltérően I. László (1077-1095) megtiltja a vásárokon kívül történő adás-vételt (L.II.7.). Az adás-vétel a vásárokon csak tanuk jelenlétében történhetett. A vásáron kívül vett jószágot (árút) a vevőtől, a vételárat az eladótól elkobozták, de a tanuk is a vételára összegét fizették büntetésképpen (L.II.7. 2.§.). Ha az áru lopott volt, a vevőt, az eladót, és a tanút is mint tolvajt halállal büntették (L.II.7. l.§). Ha a vásáron vett jószágról kitudódott, hogy lopott, a vevőt a vásárbíró és a vámos igazolta, az eladót pedig a tanuk adták kézre (L.II.7.4.§). Az egy tyúk áránál nagyobb (L.II. 1.1 .§), vagy 10 dénár értékű lopás (L.II.14.) esetében a tolvajt felakasztották. Később a büntetést teljes vagyon elvesztésre „enyhítették" (L.III.8.). A kereskedő bárhol adott is ellopott jószágot, mint tolvaj bűnhődött (L.III. 1 1.). így a lopott lovak eladása esetén is az eladó minden esetben halállal bűnhődött, a vevő csak akkor, ha nem a vásáron vette (L.II.7. l.§). A lovas követektől, vagy a tolvajoktól elhagyott lovakat (equos, equis) a templomoknál, vagy a vásárokon három hétig kellett mutogatni, és ha a gazdájuk nem jelentkezett, átadták a királyi szedőknek (collectori regis, L.III. 14.). A birtokba fogott jószágot Szent György napjától (ápr. 24.) Keresztelő Szent János napjáig (jún. 24.) szedték össze, majd a vármegyére hajtották, és a váralján