Folia archeologica 52.

Vörös István: Ló az Árpád-kori Magyarországon

Ló л/. ÁRPÁD-KORI MAGYARORSZÁGON 177 5. ábra Csengele 40/56. sír. Arab típusú ménló bal oldali mellső végtagja. 1 : scapula; 2: humerus; 3; radius; 4; carpale (1-7.) metacarpus, ph.I—

II-III., sesamoideum 2 sup. - 1 inf. Fotó; Sótonyi László Fig. 5. Csengele, Grave 40/56. Left side proximal limb of Arab type stallion. 1 : scapula, 2; humerus, 3: radius, 4; carpale (1-7.). metacarpus, ph.I.-II.-III., sesamoideum 2 sup. - I inf. Photo by László Sótonyi evése félelmetesnek tünt (M DA Bd.6. 1653.). Szent Hieronymus írta vitairatában, hogy a szarmaták, kvádok és vandálok (ahogy számos más népek is) lóhúst esznek, és ez mint a barbárok és a pogányok jellemzőjeként vált ismerté (HDA Bd.6. 1653.), illetve a pogányságban maradás jellegzetes ismérvének tartották. Ahol az újonnan megtérítettek sem botránkoznak meg e pogány szokás miatt (IIDA Bd.6 1652.). Az emlékezetben éllek még a római birodalmat megdöntő barbárok szokásai. Egyébként elgondolkodtató, hogy korábban a rómaiaknál, és a középkori népeknél is „közönséges" áldozati állatok mint a szarvasmarha, juh, sertés, házityúk, galamb stb. húsának fogyasztásával kapcsolatban nem fogalmazódott meg a lóéhoz hasonló „pogány attribútum" áthallás.