Folia archeologica 52.

Mráv Zsolt - Szabó Ádám: Légiós katona elbocsátásával kapcsolatos rescriptum töredéke Kr.u. 240-ből

MRÁY ZSOI.I - SZABÓ ÁDÁM viasztáblákat imitálnak,

1

7 ezért az egyes lemezek 2-4 mm vastagsággal készültek és igen nehezek (súlyuk 200-550 gramm között mozog). AzAureliusAulusanust említő bronzlemez azonban lényegesen vékonyabb, még az 1 mm vastagságot sem éri el. A dokumentumot tehát megfogalmazása, szövege és formája is megkülönbözteti a tabula honestae missionis típusból eddig ismert elbocsátó okmányoktól, ezért nagy biztonsággal kizárhatjuk ezt az értelmezési lehetőséget. 2. Egy Kr.u. 91-ben keletkezett, viasztáblára írt dokumentumban (triptychon) Domitianus a Kr.u. 70 és 101 között Vindonissá

ban állomásozó legio XI Claudia kiszolgált katonáinak adományozott honesta missioO

8 A fatábla szövege a katonai diplomák fogalmazására emlékeztet.

1

9 A mindmáig példa nélkül álló,

2

0 kivételes alkalommal kibocsátott dokumentumot nem egyetlen személy, hanem a legio Kr.u. 66-ban és 67-ben besorozott egykori probat usdurdk, tehát a Kr.u. 91. év összes elbocsátandó katonájának quor[um] nomina sufbscripta sunt] állították ki.

2

1 „Es bleibet die Möglichkeit, das Täfelchen als Seite einer persönlichen Entlassungsurkunde zu verstehen, wie die Militärdiplome, die amtliche und beglaubigte Abschrift eines kaiserlichen Erlasses trug."

2

2 Az sem kizárható, hogy a legio XI Claudia peregrinus származású és/vagy átvezényelt katonáinak volt szüksége olyan dokumentumra, amellyel légióból való elbocsátásukat igazolták.-' 5 3. Egy papirusz a legio X Fretensis 22 egyiptomi származású veteránjának kérelmét (libellas) és a helytartó erre adott válaszát (subscriptio) őrizte meg másolat formájában (PSI IX, 1026 = CIL XVI, App. 13),

2

4 Az eredetileg a misenunn flottába Kr.u. 125-ben és 126-ban besorozott katonákat a második zsidó felkelés idején Hadrianus erősítésként vezényelte át a legio X Fretensis kötelékébe,

2

5 ahonnan Kr.u. 150-ben bocsátották el őket. A 22 ludaeax elhagyni szándékozó veteranus Velius Fidushoz, Syria Palestina helytartójához fordult kérelmével, amelyben olyan dokumentumért (subscriptio tua, instrumenti causa) folyamodtak, amellyel igazolhatják, bog)' nem a misenumi flottából, hanem a legioból bocsátották el őket.

2*' Bár a helytartó válaszában leszögezte, hogy veterani ex legionibus instrumentum accipere non soient, azonban ez esetben a következő szavakkal tett kivételt: attamen sacramento vos a me iussu imperatoris n(ostri) solutos notuvi fieri praefecto Aegypti desideratis. Sportulam et instrumentum dabo proxime. A másolatot a legio X Fretensis hét veteranusA hitelesítette tanúként. 4. A katona karrierjének részletes feltüntetése szempontjából az elbocsátó okmány eddig ismert legközelebbi párhuzamát, egy ugyancsak bronzlemezbe véseti hasonló korú és témájú császári rescriptuvi (epistula) másolatában ismerhetjük fel (AE 2003, 2040) (4-5. kép).

2

7 A B. Pferdehirt által a közelmúltban közölt leirat" SPF.IDEL 1991, 63; SALDERN 2006, 302, 305. I" SPEIDEL 1991, 59-65; SPEIDEI. 1996, 68-71, 90-93. ld. még; ECK-ROXAN 1998, 95-96; MANN 2000, 157; PFERDEHIRT 2002, 266-267. « SALDERN 2006, 303. PFERDEHIRT 2002, 267. 21 PFERDF.HIRT 2002, 167. 22 SPEIDEI. 1991, 62. 23 MANN 2000, 160-160. 2I MANN-ROXAN 1988, 342-343; SPEIDEI. 1991, 63-64; SPEIDEL 1996, 70. Л papirusz szövegének értelmezéséhez ld. legutóbb: MANN 2000, 156; ECK-PANGERI. 2006, 248-249. 25 MANN 2000, 156; ECK-PANGERI. 2006, 248-249. 2

6 Korábban úgy gondolták, hogy a veteránok mindegyike Egyiptomba kívánt visszatérni: „Desiring to return from Syria Palestina to Egypt, they knew that they would be faced with epicrisis when they reached Alexandria. This was the examination which faced all those who wished to move to a new domicile in Egypt." MANN 2000, 156 (az epicrisishez Id. még: CIL XVI. App. 2-8; OEHLER 1907, 121-123; legutóbb: PFERDEHIRT 2002, 258-260). A papirusz azonban nem Egyiptomban került elő. ezért elképzelhető, hogv végül nem mindegyikük tért haza: ECK-PANGERI. 2006, 248. 27 PFERDEHIRT 2003, 403-405; PFEDEIIIRT 2004, 192-194, Nr. 75.