Folia archeologica 51.
Szabó Ádám: Az apulumi locus. Vázlat egy szentélykörzetről
102 SZABÓ ÁDÁM ordo üdvéért is tette fogadalmát. Azonban a nevét követő tisztségmegjelölések ezen a feliraton az eddigiekben töredékesen maradtak. A felirat 8 sorának fennmaradt betűi a következők: CL[—]VSL. A „Locus" eddig azonosított egyik funkciója szerint a gyógyító istenek szentélyeinek, kórháznak is helyet adott. Caius Iulius Valens haruspex coloniae-nak, későbbi antistes huiusque loci hivatala megengedi azt a feltételezést, hogy mielőtt a colonia haruspexévé és a „Locus" vezetőjévé vált volna, már ott tevékenykedett. Egy haruspex fiatalkorától kezdve családon belül, később tanintézményben tanulta a mesterséget 8 5 beleértve a medicinát is. 8 0 Attól függetlenül, hogy hivatalosan alkalmazták-e bárhol, bármikor is, ő haruspex volt. A belső szervek normális állapotát, illetve elváltozásait nála jobban senki nem ismerte, valamint ezek művi úton való sérülésmentes megközelítését nála jobban aligha tudta valaki. A medicusok felirataikon néhány esetben részletezték a szakágakat is: medicus-clinicus, medicus-chirurgus. 8 7 Egy haruspex, mondhatni analóg szakma művelőjeként is, képzettsége folytán sebész-belgyógyásznak is alkalmas volt. Megvoltak a szerszámai is, amelyek a mesterség műveléséhez kellettek. Az eddig elmondottak értelmében a 8. sor szótöredékeinek valószínű kiegészítéseként önként adódik a cl[inic]us l(oci) foglalkozásnév. Ezt követi egy jól olvasható sacerdo[s] szó. A következő sorból a feliratközlésben fennmaradt D[—]NS[—] betűk nehezen, vagy egyáltalán nem értelmezhetők a szövegen belül. Feltehető, hogy a rossz állapotú feliraton M. Opitz 8 8 N betűnek nézte a közelálló IV betűket (viszonylag gyakori jelenség), ligatura kizárható. Az IV betűkkel viszont cl[ei e]ius[dem]-re egészíthető ki értelmezhetővé a sor. A sacerdos dei eiusdem megjelöléssel Apulumban a „Locus" egyik Aesculapius papjával kapcsolatban is találkozunk. 8 9 A felirat elején egy a Locusban szentéllyel bíró salutaris istenség neve állhatott. A következő két sorban Valens feleségének neve áll, amelyből a gentiliciumot A[ur]el[i]a[e] formára lehet kiegészíteni, majd egy olvashatatlan sort követően két fiának neve illetve a fogadalombeváltást jelző formula. A szokatlan megfogalmazás arra utalhat, hogy az állíttató a családját is bevonta a pro salute formula alá, de a saját neve után tüntette fel őket. 9 0 Valószínűleg Caius Iulius Valenshez köthető 91 még két töredékes felirat. 9 2 A szobortalapzaton álló újabb Invictus melléknevű ss Wissowa 1912, 547-548. 8 6 Vö. Lactantius, Divin. inst. 1. 10. 2: Jiunc (Aesculapium) Tarquitius de illustribus viris disserens ait incerto parentïbus natum, expositum et a venatoribus inventum, canino lacte nutritimi, Chironi traditum didicisse medicinám; fuisse aulem Messenium, sed Epidauri moratum." Vö. meg Thulin 1906, 27 kommentárját a szövegrészhez: „Tanten a disciplina etnisca 11011 dissentit fabula talis, qualem tradit Lactantius, hominem olim fuisse Aesculapium." CIL VI, 2532 = ILS 2093, Roma: medicus clinicus coh(ortis); CIL XI, 540 = ILS 7812, Assisi: medicus, clinicus, chirurgus; AE 1951: 201, Salerno: medicus, clinicus. M. Opitz, ms. Leiden 128 f'. - CIL 111, 11 17 és 1015 nyomán. 89 CIL III, 972 = IDR II 1/5, 1. 9° Fogadalmi tábla. Apulum. Elveszett; CIL — „Albae Iuliae in area arcis". IDR 1 11/5: MarosportóPartoç. CIL III, 11 17 = R. Ardevan 1998, nr. 336 = IDR II1/5, 388: C I [-]![—] \ lu[-~] \ l[-] pfroj sal(ute) I [I]mfp(erii) et S(enatus) P(opuli)q(ue) R(omani)?] | e[t] orfdinis col(oniae)?] \ A[p]uß]e[nsium] \ C(aius) Iu[l(ius)J Valefns] | cl[?inic]us l(oci) \ sacerdofs] | d[ei ejiusfdem] \ A[ur]el[i]a[e] \ Quintale] \ coniuge [-JI [-] C]-] I [e]t Caiis Iuti\is Valfente] et | Pasinico \ fili(i)s | v(oto) l(ibens)p(osuitf) 91 Áz AE 1983, 805 = IDR III/5, 411, Apulum: —]arus[—] \ [---] ob ho[norem —, töredéket lehetne még hozzá kötni [AE], I. Piso szerint [IDR. 111/5] nem azonos C. Itti. Valensszel, mert antistesként és haruspexként ő nem volt honor, s így nem is haruspex, hanem C]arus[—? a kiegészítés. A kiegészíthe-tősége a feliratnak teljesen bizonytalan, így itt nem is tárgyalható. A municipális haruspexek azonban viselhettek városi hivatalokat, vö. pl. AE 1980: 435, Etruria: „aedilis q[u]aestor r(ei) p(ublicae) haruspex". Ha aedilis és quaestor lehetett, akkor decurio is, így Ilvir, Ilvir qq, s végül akár tartományi főpap is. 92 Fogadalmi szobrocska bázisa. IDR III/5, 357 = CIL III, 14475, Marosportô-Partoç: ]—]i Invicto \ [pro salute] Imperi(i) | [—]; és fogadalmi oltár vagy bázis. IDR III/5, 367 = CIL III, 1 116 = ILS 3802, Marosportô-Partoç: Virtuti Ro\manae pr(o) safl(ute)] | imper(ii) et S(enatus) /P(opuli)q(ue) R(omani)] \ et ord(inis) co[l(oniae) Apul(ensis)] | [? C(aius) Iul(ius)] Vale[ns...] \ [—JT[— ] \ [—] \ [—] \ [—].
