Folia archeologica 49-50.
Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszanána-Cseh-tanyán
298 RÉVÉSZ, LÁSZLÓ rögzítésére szolgáló szeget sem találtak. Az ásatási napló tanúsága szerint ez már Dienesnek is feltűnt, de áthidaló megoldásként arra gondolt, hogy a lemezeket faszegekkel rögzítették a kapához. Véleményem szerint viszont az is felvethető, hogy e lemezek a kantárra lehettek felvarrva. 3 3 Egyértelműen lószerszámdíszként használták viszont az ugyanezen sírban talált aranyozott bronz rozettákat. Az ásató megfigyelése szerint a hal lábszárcsont mellett egymástól 5—7 mm-re elhelyezkedő veretek ovális sort alkottak az alábbi rendben: a szíj közepére szerelt rozettás veretet két nagyobb korongos veret (12. kép 5, 9) vette közre. Mellettük jobbra és balra 11-11 kis rozettás veret következett(12. kép 10-32), majd a szíj csaknem érintkező végeit egy-egy pajzs alakú szíjvég zárta le (a feltárás során utóbbiak közül csak egyik került elő). A szíjvég közvetlen közelében talált még egymás felett két ugyanilyen szíjvéget (12. kéj) 6-8), amelyek véleménye szerint a kantárnak a zabiához csatlakozó végein ülhettek. Miután a rozettás lószerszámveretek értékelésére a közelmúltban több dolgozatomban is sort kerítettem, 3 4 az alábbiakban csak egy, a tiszanánai lelettel kapcsolatos kérdést szeretnék felvetni. 3 5 Az ásató által hátrahagyott feljegyzésekből (ásatási napló, sírrajz, kéziratos megjegyzések) nyilvánvaló, hogy Dienes a 2. sír rozetták kan tárdíszeknek tartotta. Ennek megítélésében befolyásolhatta az a még sokáig hallgatólagosan elfogadott közvélekedés is, mely szerint a kisméretű rozetták helye a kantáron, a nagyobbaké pedig a szügyelőn vagy a farmatringon volt. E feltevés tarthatatlan, sematikus voltára más leletek kapcsán már többször felhívtam a figyelmet, 3'' s indokolt lehet az óvatosság jelen esetben is. Noha a leletek síron belüli helyzetéről részletrajz nem készült, a sírrajz és sírfotók (5. kép 1-3, 6. kép 1 ) mellett az aprólékos leírás alapján is egyértelmű, hogy a veretek egyetlen ovális ívben feküdtek. Kantárdíszként azonban iiyen helyzetet nem vehettek fel: a pofaszíjak, a homlokszíj és az orradzó együttese kiterítve trapéz formát alkot, oldalt fektetve pedig a pofaszíjak egymással párhuzamosan, a homlokszíj és az orradzó pedig azokra merőlegesen fekszenek. Erről saját ásatásaimon többször is alkalmam volt meggyőződni. 3 7 Mindezek alapján a tiszanánai rozettákat kizárólag szúgyelődíszként tudom elképzelni. Sajnos elegendő számú pontos megfigyelés híján ma még nem tudjuk megmondani, bogy a több mint 70 rozettás lószerszámos sír közül melyek esetében díszítették a veretek csak a kantárt, a szügyelőt vagy a farmatringot, illetve ezek közül együttesen többet vagy mindhármat is. A későbbiek során e leletcsoporton belül még komoly jelentősége lehet majd e kategóriák szétválasztásának. 3 3 Méretüket és kialakításukat tekintve nagyon hasonló ezüstlemezeket figyeltem meg a karosi II. temető 56. sírjában, ahol a felkantározva eltemetett lókoponyán (szájában a zablával) feküdtek e lemezek: Révész 1996. 57, 96. t. 2-16. - Meg kell azonban jegyeznem, hogy Dienes hátrahagyott kéziratos feljegyzései között találtam egy olyan adatot, mely szerint az. egyik ezüstlemez hajlatában famaradványt figyelt meg. Ez mégis a nyeregdíszítő szerepre utalna, így egyelőre e kérdés nyitott marad. 3 4 Összefoglalóan Révész 1996. 54—67, Révész 2001, a rozettás lószerszámok állat alakos szíjvégeinek (köztük a tiszanánainak) elemzése Révész 1997. 175-180 3 5 A tiszanánai rozettás veretek leírását közli Mesterházy 1996. 414, sajnálatos szerkesztési hiba folytán azonban a lelet fotója helyett az ugyanazon kötet más részein egyébként már közölt ártándi 207. sír rozettáinak a fényképe jelent meg: i/o. 212, 214. 8. kép, 413. 2. kép. 3 6 Révész 1996. 55-57, Révész 2001. 55—57, e könyvemben a hivatkozott példák közül sajnálatos módon kimaradt a tiszanánai 2. sír. 3' Révész 1996. 54-79.
