Folia archeologica 49-50.
Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)
A/. ALSÓTKL.EKESI SZKÍTAKORI TEMETŐ 131 többször említett krugliki 1. kurgán leletegyüttesére is támaszkodva a korongolt technika megjelenését nem határozzuk meg önálló kronológiai szintként, hanem a keleti csoport kezdetét - stratigráfiai helyzetét is figyelembe véve - a Kr. e. 7-6. század fordulójára, a 6. század elejére határozzuk meg. Az 7. és 136/q sírok, továbbá a 65. sír, 137/k és R hely igen hasonló lándzsái, a 4/c és a 136/q hely azonos típusba sorolható fokosai a temető K-i csoportján belül inkább annak nyugati felében, vagyis a temető egészét tekintve a terület középső részén helyezkednek el, ahol már a kőpakolással fedett sírok dominálnak. Ugyanakkor a keleti csoporton belül, annak széle felé, a temető legkeletebbre eső harmadában feltűnnek azok a tárgyak - kígyófejes karperecek és háromélű nyílhegyek -, amelyek már a Kr. e. 6. század első felére, közepére utalnak, bár a sírok elhelyezkedése és rítusa a használat folyamatosságát mutatja, és a leletanyag jellegében sincs változás. E legkeletibb temetőrész csekély sírszáma alapján joggal feltételezhetjük, hogy az itt élt népcsoport a 6. század folyamán felhagyta a temetőt, és további sírokat már nem létesített a dombon. A kelta jellegű tárgyak hiánya egyértelműen bizonyítja, hogy a temetőt létrehozó népesség a kelta betelepedést már nem érte meg. ÖSSZEFOGLALÁS A temető időrendi helyzetének meghatározása után röviden vázolni szeretnénk azokat a tényezőket, amelyek magyarázatot adhatnak a temető jellegére, hazai szkítakorunkban elfoglalt időrendi helyzetére. Véleményünk szerint Alsótelekes korai, hazai szkítakorunk legkorábbi horizontjába tartozó lelőhelyeként történő besorolását 13 2 az alábbiak támasztják alá: 1. a túlnyomórészt hamvasztásos (szórthamvas) rítus, a kőpakolásos sírok magas száma, 2. a tűknek a hazai szkítakori leletanyaghoz képest szokatlanul nagy aránya, 3. a korai szkíta tárgyaknak a temető egészéhez viszonyított nagy száma, 4. a kézzel formált kerámia túlsúlya, edényformái és díszítésmódja. Kemenczei T. az alsótelekesi temetőt létrehozó népességet az erdős sztyeppe vidékéről eredezteti: a korai szkíta típusú tárgyakat az onnan érkező népcsoport hozta magával. 13 3 A temető elemzése alapján véleményét el kell fogadnunk, azonban továbbra is kérdéses, kik voltak a beköltözők, és találtak-e itt helyi lakosságot. Alsótelekes első sírjainak közlésekor már felmerült a Kustánfalvi kultúrával való kapcsolat lehetősége. Emellett szól a hamvasztásos rítus dominanciája, a kézzel formált kerámia jellege, összetétele, jellegzetes bekarcolt díszítése és az ún. kakastaréjos fülű bögrék jelenléte. Szoros kapcsolatra utalhatnak a halmokat helyettesítő kőpakolások, alattuk esetenként több temetkezésből álló, feltehetően családi kapcsolatokra utaló sírcsoportokkal. Ugyanakkor a kustánfalvi kultúrán belül elsősorban az urnás, és nem a szórthamvas rítus dominál, a kultúrára nem jellemző a korongolt kerámia, nincsenek tűk és olyan nagy számban karperecek sem, mint Alsótelekesen. A kultúra leletanyagán belül jóval szerényebb számban vannak jelen a szkíta jellegű tárgyak, mint lelőhelyünkön. Így, bár komoly érvek szólnak a két terület kapcsolata mellett, az mégsem játszhatott kizárólagos szerepet Alsótelekes népességének eredetében. Smirnova az erdős sztyeppe vidékére történő 13 2 Kemenczei Tibor hazai szkítakorunk legkorábbi szakaszát a Kr. e. 7. század második felének sztyeppei emlékanyagához köthető leletpárhuzamok alapján különíti el, melyet Nagytarcsa, Sajószentpéter, Alsótelekes és Békéscsaba—Fényes idősebb szakasza képvisel. Kemenczei 2000, 47. 13 3 Kemenczei 1994, 92-93.
