Folia archeologica 49-50.
Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)
132 PATAY PÁI.-B. KISS ZSUZSA szkíta beáramlás folyamatát a Kr. e. 8-7. század fordulójára, de legkésőbb a 7. század elejére keltezi, amely a század közepére a Közép-Dnyeper vidéke után a középső Dnyeszter-vidéket is elérte. A beköltöző népesség elsősorban férfiakból állt, akik az ott talált helyi lakossággal (Gáva-Holihrady- és Cernoles-kultúra) együtt alkották az új, már szkíta jellegű kultúra alapját, melynek mind kevert rítusa (csontvázas és hamvasztásos temetkezés), mind a használati tárgyak és a fegyverzet jellege közti különbség a helyi alaplakosság és a beköltözők kultúrájának és szokásainak keveredését mutatja. A beköltöző és a helyi népesség tagjai között létrejött családi kapcsolatokra utalnak az egy sírhalomban feltárt különböző rítusú temetkezések. 134 Nem zárhatjuk ki teljesen, hogy a keletről érkező társaság egy olyan helyi hagyományokkal rendelkező alaplakosságot talált, amely az újonnan jöttek letelepedése után is megőrizte temetkezési szokásait és viseletét. Ha figyelembe vesszük a férfiakhoz és nőkhöz kapcsolható mellékletek jellegét, inkább a női sírok azok, amelyek ezt a helyi tradíciót megőrizték, és a népesség hitvilágát, életmódját, öltözködési szokásait a keletről érkezettek beköltözése után is megtartották, sőt az újaknak is közvetítették. Nem gondoljuk, hogy ez. az alaplakosság a Kyjatice-kultúra egy a preszkítáktól érintetlen maradt csoportja lett volna, bár D. Matúz E. és Kemenczei T. korábbi kutatási eredményei szerint a Kyjatice-kultúrát zömmel felszámoló prészkíta népesség az Északi-hegyvidék nehezebben megközelíthető részeibe nem nyomult be. 13 5 Hasonló eredményre jutott László A. a Gáva-Holihrady kultúra Kr. e. 8-7. századi továbbélését illetően a Maros-völgytől északra fekvő erdélyi területen, illetve a Kr. e. 7. század végén és a 6. század első felében Ny-Podóliában és Bukovinában. 13 6 Ugyanezt veti fel H. Budinsky-Kricka a vojnatinai temető kerámiatípusainak elemzése során: a Gáva és Kustánfalva között egy átmeneti fázist különít el, amely Kelet-Szlovákia számos lelőhelyén kimutatható. 13 7 LIgyanezt a Kustánfalvi kultúra anyagának periodizációja kapcsán I. Popovich is feltételezi, sőt Kárpátalja korai kustánfalvi leletegyüttesei alapján a kultúra kialakításában nemcsak a Gáva, hanem a preszkíták által kiszorított Kyjatice-kultúra szerepét is bizonyítottnak látja. 13 8 Területünkön a Kyjatice-kultúra prészkíta időszak alatti, illetve azt követő továbbélésére nincs bizonyíték, így ez a hiatus - legyen bármely tetszetős az elgondolás - ilyen módon nem hidalható át. A temető stratigráfiai elemzése és a területileg elkülönülő két csoport leletanyagában észlelt eltérések alapján biztosan leszűrhető egy olyan népesség jelenléte, amelyet bizonyítható szálak fűznek az erdős sztyeppe vidékéhez. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a temető nyugati csoportját létesítő alapnépesség a kustánfalvi kultúrával állt szoros kapcsolatban, anyagi kultúrájának új elemeit pedig az erdős sztyeppéról érkezők hozták magukkal. Ez az a terület, amellyel a népcsoport későbbi élete során sem szakadt meg a kapcsolat, hiszen két olyan lelethorizont is kirajzolódott, amelyek az erdős sztyeppe vidékének az alsótelekesi temetőt létrehozó népesség felé irányuló, a népesség élete során többször is kimutatható közvetítő szerepére utalnak. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy az erdős sztyeppei hatások még a beköltözés előtt érték a kustánfalvi népességet, és az Alsótelekes-dolinkai temető már egy kevert lakosság hagyatékának tekinthető, amely a keleti előképekre visszavezethető tárgyakhoz már helyi gyártás során jutott. A kérdésre a leletanyag és a temetkezési rítus kapcsolatainak behatóbb elemzése adhatja meg a választ. ím Smirnova 1998, 460, 463. i'5 Kemenczei 1970, 40-41.; Kemenczei 1984, 55-57.; I). Matúz 1994, 31-32. 13 6 László 1984, 158-159 1 3 7 Budinsky-Kricka 1976, 148. 1 3 8 Popovich 1997, 95.
