Folia archeologica 49-50.

Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)

AZ ALSÓTELEKESI SZKÍTAKORI TEMETŐ dagabb mellékletekkel ellátott temetkezései közé tartozott. A kígyófejes bronz karperecen kívül egy tompa, egymásra futó végű vas karperec, egy cső alakú, tagolt kerámiagyöngy és egy ívelt hátú vaskés tartozott a sírhoz, melynek mellékletei között egy korongolt magas fülű bögre töredékei is előkerültek. A két karperec méretét és formáját tekintve eltért egymástól. A 142. sír példánya nagyobb, erőteljesebb. Végei nyitottak, egymástól kb. 2 cm távolságra helyezkednek el. A kerek átmetszetű sima bronz huzal az erősen profilált kígyófejtől eltekintve díszítetlen. A 165. sír kisebb darabjának végei ferdén egymásra hajlanak. A karperec kidolgozottsága igényesebb, a kígyófejek kiképzése is finomabb, életszerűbb, mint az előző darabé. Huzalát a kígyófejek előtt 2-2 borda tagolja. E típushoz áll közel a 142/d helyen talált nyitott végű tömör bronz karperec, amelynek épen maradt vége két rovátka által tagolt kis fejben zárul (12. ábra 7., 19. ábra 6.). Az alföldi szkíta kultúra lelőhelyei közül a Szentes-vekerzugi temető öt sírja rejtett hasonló díszítésű karperecet, melyek közül leginkább a 31. női síi példánya hasonlít a mi karpereceinkhez.

7

1' A karperecek előképeit a Kobán-kultúrában találjuk meg: olyan csavart testű bronz karpereceket, melyek végét sematikusan kiképzett ragadozó- vagy kígyófejek díszítik.

7

7 E karperecek ázsiai előzményei Bukowksi szerint a Kr. e. 9—7. századhoz köthetők.

7

8 A Fekete-tenger északi vidékén fekvő erdőssztyeppei szkíta terület felé a keleti formákat a Kobán-kultúra közvetíthette, amelynek hasonló darabjait is a Kr. e. 8-7. századra keltezik.

7

9 Az erdős-sztyeppei övezetben a 6. század folyamán bukkannak fel, és még az 5-3. század időszakában is megfigyelhetcík.

8

0 Hasonlók ismertek a Ferigile-i temetőből is, a Kr. e. 6. század második felére keltezhető leletegyüttesekből.

8

1 Kemenczei T. a zöldhalompusztai aranyszarvas vizsgálata kapcsán megállapítja, hogy a sztyeppevidéken kifejlődött elemei a Kr. e. 8. században, a preszkíta korban jutottak el a Kárpát-medencébe. A korai szkíta állatstílusú művészet a fa- és csontfaragás technikáját utánozta: ez a magyarázata az állatalakok egyes testrészeinek vonalakkal történő hangsúlyozásának. A szkíta művészet alkotóelemeit három csoportra bontja, melyek közül a legkorábbi a Kr. e. 8. század második felétől az Ural előterében kialakult realisztikus stílus, ezt követi a 7. századtól a Ciszkaukázus, illetve a Kobán-vidék szkíta-iráni jellegű művészete, míg a Kr. e. 7-6. század fordulójától a Fekete-tenger melléki görög gyarmatvárosok lépnek előtérbe. Véleménye szerint területünkön a szkíta-iráni jellegű művészet elemei figyelhetők meg, jellegzetes tárgyait keleti előképek alapján helyi mesterek is készíthették.

8'

2 Az ismertetett előzményekre tekintettel az alsótelekesi karpereceket sem keltezhetjük a Kr. e. 6. századnál korábbra. Ha figyelembe vesszük a két karperec közelében, illetve az egyikkel azonos sírban talált korongolt magas fülű bögrét, inkább a 6. század első felére utaló horizont bontakozik ki előttünk. Összegzésképpen tehát a kígyófejes karperecek olyan keleti eredetű tárgyak, melyek nem tartoznak a temető korai leletei közé. Az alsótelekesi temető viseleti tárgyai között legnagyobb számban a bronzból és vasból készült tűk fordulnak elő. Mint a korábbi feltárások során is megfigyelhető volt, a tűk mindkét nem mellékletei között előfordulnak, így a helyi viselet álta7

6 Párducz 1954, 31. Fig. 13. 7

7 Kozenkova 1982, XXVI. t. 11, 14-15. 7

8 Bukowski a Miecznikowo-i arany karperec ismertetése kapcsán megjegyzi, hog)' bár korábban szkíta eredetűnek tartották, valójában pontos megfelelői ismertek Asszíriából. Luzisztánból és Szíriából, a Kr. e. 9—7. századból. Bukowski 1977, 220., további irodalommal. 7

9 Kozenkova 1982, 45. 8

0 Petrenko 1978, 39. t. 1-18, 20-22. 8

1 Vulpe 1967, XXV: 4. 8

2 Kemenczei 1999, 169-175.