Folia archeologica 47.

Csongrádiné Balogh Éva: Tipológiai és traszeológiai vizsgálatok rézkori és bronzkori pattintott kőeszközökön

20 CSONGRÁDINÉ BALOGH ÉVA A Tiszavalk-kenderföldi temető pattintott kőeszközanyagának (17 db) nagy részén (10 db) szintén nem volt semmiféle használati kopásnyom. Ebből 8 db retusálatlan penge, míg a másik egy retusált penge, ill. egy lapos árvéső volt. A fennmaradó 7 eszközt mészárosmunkára, száraz bőr vágására, illetve vakarására használták. A temető 22. számú sírjából származó, áttetsző, szürkésbarna tűzkőből készült, mindkét peremén retusált penge igen érdekes megfigyelésekre adott alkalmat (8. ábra 2). A mikroszkópos vizsgálat során kiderült, hogy az eszköz legalább háromféle anyaggal került kapcsolatba. A kőeszköz bal oldalán száraz bőr vágására utaló nyomokat, a proximalis bal oldali részen fa megmunkálásától származó nyomokat, s a dorsalis felén mind a bal, mind a jobboldalán csont/agancs fúrásából eredő használati nyomokat lehetett megfigyelni. A kőeszköz ventralis oldalának distalis csúcsánál árvéső lepattintásához hasonló ütközés okozta sérülés látható. Az eszközt Brian Adams "gyilkos fegyvernek" határozta meg, amely valószínűleg egy bőr tokban volt, fa nyéllel ellátva, s a rajta levő csonttól származó sérülések az áldozat csontvázának érintésétől származhattak, miután azzal leszúrták. Ezt bizonyítaná a distalis csúcson lévő sérülés nyoma is. Okvetlenül ide kívánkozik K. Thorsberg svéd kutató mértéktartó megfogalmazása, aki azt mondta: "ha pl. egy fiatal leány sírjában mellékletként találunk egy olyan pengét, melyen a húsvágás okozta nyomok vannak, ebből önmagában még nem dönthetjük el, hogy ez a penge a lány mindennapi háztartási eszköze, mondjuk csirkék levágására használt konyhakése volt, vagy pedig az a kés, mellyel őt magát ölték meg, mondjuk rituálisan feláldozva..."

1

2 A szóban forgó retusált pengehegy valóban az elhunyt gerincoszlopán, a hasüreg táján került elő.

1

3 Egyik kézenfekvő, s igen érdekes magyarázata lehet Brian Adams elmélete a szóban forgó kőeszköz használatára. Bár véleményem szerint talán inkább legutolsó rendeltetésére. Ajobboldalára fektetett, zsugorított csontvázas férfi sírjában az egyéb mellékletek mellett - a fent említett kőeszközön kívül - egy obszidián és egy tűzkő nyílhegy, továbbá egy obszidián penge volt elhelyezve. Figyelemre méltó sok szempontbóla temető 22. számú sírja, mivel több olyanjelenség fordult elő ebben a sírban, amely azt jelzi, hogy valószínűleg jelentősebb személyiséget temethettek ide. A Tiszavalk-kenderföldi temetőben csupán 5 sírba tettek vaddisznóállkapcsot. Ezek közé tartozik a 22. számú sír is. Több háziállat (szarvasmarha, kecske) csontját helyezték be az említett sírba. A nyílhegyeket többnyire obszidiánból készítették, s csupán két esetben fordult elő, hogy tűzkőből készült nyílhegy is előfordult a sírokban. Ezek egyike a 22. számú sírban volt. A pattintott kőeszközöket az elhunyt testéhez viszonyítva több helyre tették (koponya alatt, a jobb kézben, az ujjpercek között, a láb mögött, hát mögött, a test előtt, a has előtt, a kar mellett, a könyökcsont alatt, a jobb felső és a két alsó lábszár mellett, edény elé téve, stb.) a sírokban.

1

4 A hajdúszoboszlói 1. sz. sírban az egyik nagyméretű retusálatlan kőpenge az elhunyt koponyája mögött, közvetlenül a tarkónál volt. Az eszköz vége a nyakszirt, csúcsa a koponyatető mellett volt. A másik kőeszközt a gerincoszlop mögött, annak közepénél, lapján fekve találták.

1

5 Ezekből úgy vélem, hogy az eszköz rendeltetésére vonatkozóan messzebbmenő következtetéseket levonni nem lehet. Sőregi János a bodrogkeresztúri kultúrába tartozó konyári temető értékelésénél említi, hogy az őskorban a kovakés nem közönséges vágóeszköz volt, hanem, mintegy szertartási segédeszközt (rituális áldozati kés, körülmetélő eszköz, felmetsző kés, húsoló) használták még a fémkorszak idején is.

1

6 T. Dobosi Viola vitatja, hogy az egész őskorban rituális szerepe lenne a kovakél

3Patay 1968, 17. 1

4 Patáy 1961, 3-; 1968, 15-; Hillebrand 1929. 1

5 Patay 1961, 26. 1

6Sőregi 1933, 73-118.