Folia archeologica 47.
Csongrádiné Balogh Éva: Tipológiai és traszeológiai vizsgálatok rézkori és bronzkori pattintott kőeszközökön
PATTINTOTT KŐESZKÖZÖK VIZSGÁLATAI 21 seknek. 1 7 Véleményem szerint "csak" rituális szerepről az elvégzett kopásnyomvizsgálatok eredményei alapján sem beszélhetünk, bár kétségtelen az a tény, hogy a retusálatlan pengék nagy részén nincs használati kopásnyom. A használati kopásnyomokat mutató rézkori pattintott kőeszközök közül a száraz bőr vágására használták fel leginkább a kőeszközök nagyobb részét. Erre a munkára a vizsgált minták közül a legalkalmasabbnak a retusált pengék bizonyultak. Ezt követte a retusált, ill. retusálatlan pengén kialakított oldalsó és középső élű árvéső, majd a retusált pengén kialakított fúró és retusálatlan penge. Feltehetően az árvésők, fúrók esetében az elsődleges funkciója a retusált és retusálatlan pengével végzett tevékenységnek volt, s csak másodlagosan használhatták, - ill. esetünkben nem lévén ilyen használatra utaló nyom, nem is használták - egyéb munkára. A száraz bőr vakarására a különböző típusú vakarókat használták (pengevakaró, kettős vakaró). A mészárosmunkára (hús/friss bőr feldolgozása) ugyancsak retusált pengét, ill. retusált pengén kialakított oldalsó élű árvésőt használtak a vizsgált mintákból. A csont vágására retusált penge, ill. a növényi részek vágására retusált pengén kialakított pengevakaró szolgált (1-2. ábra). Összességében megállapíthatjuk, hogy a vizsgált kisszámú rézkori pattintott kőeszközök nagy többsége tipológiai összetételét tekintve retusálatlan pengékből állt, amelyek egy részét száraz bőr vágására használták. Úgy tűnik, a többségükkel nem végeztek semmiféle munkatevékenységet, mivel se szabad szemmel, se mikroszkóppal használati kopásnyomot nem lenetett rajtuk látni. Valószínűleg az elhunyttal eltemetett presztízstárgy lehetett az esetek nagy részében. Bizonyításra várna még az a feltételezés is, hogy vajon ezeket a temetésre készítették-e, vagy a férfiak minden napos használati tárgyai voltak, s csak rövid ideig használták azokat. Ez utóbbi esetben előfordulhat az, nogy az eszközön semmiféle használati nyomot nem találunk. 1 8 Úgy vélem, a kérdés megoldásához még több pattintott kőeszköz kopásnyomvizsgálatára lenne szükség, kizárólag zárt temetőanyag felhasználásával. A vizsgált kis számú anyag között a retusált pengéket használták fel a legváltozatosabban. Csont, száraz bőr és növényi részek vágására, ill. mészárosmunkára. A leggyakoribb tevékenység ezek közül a száraz bőr vágása volt. A száraz bőr vakarására egyértelműen a vakarókat használták, ill. növényi részeket is vágtak vakarónak kialakított eszközzel. Az egyéb eszközök (árvésők, fúrók) hagyományos funkciójára utaló kopásnyomokat nem lehetett felfedezni. A vizsgált pattintott kőeszközök között a retusált és retusálatlan pengék után a legnagyobb számban előforduló különböző típusú árvésők többségét száraz bőr vágására használták, ami nem egyezik meg az árvéső elsődleges funkcionális felhasználásával. Ebből eredően felmerül az eszközök elsődleges, másodlagos, ill. sokadlagos felhasználásának kérdése, amely megint csak az érintett pattintott kőeszközök kopásnyom vizsgálatának igényét veti fel. Az esztétikum és célszerűség kérdéskörének megvilágításához is a mikroszkópos vizsgálatok adhatnak csak pontos, kézzel foghatóbb felvilágosítást. 1 7 T. Dobosi 1968, 271-285. 1 8 Bácskay 1995. kézirat.
