Folia archeologica 46.

Kovács Tibor: Tisztelgés Mozsolics Amália (1910-1997) sírjánál

8 KOVÁCS TIBOR raktárban vagy a számára is kincset érő nagy szakkönyvtárban, s gyakorta a Régészeti Osztály valamely szobájában. Viszonylag kevés ásatása közül a jelentősebbek a negyvenes-ötvenes évekre esnek. A Budapestre tervezett, de a világpolitika polarizálódása miatt elmaradt Ősrégészeti és Koratörténeti Nemzetközi Kongresszus előkészületi időszakában végzett rétegtisztázó feltárást 1948-ban Tószegen, az akkor már világhírű tell-telepen. Az ennek eredményeit összegező tanulmányban dolgozta ki a magyarországi korai és középső bronzkor korábban sokat vitatott, ám máig gyakorta idézett és bázisként is használt relatív kronológiai rendszerét. (Die Ausgrabungen in Tószeg im Jahre 1948. ActaArchHung 2, 1952. 35-69.) Ennek igazolója, vagy éppen ellenpontja lehetett volna a Dunaújváros-Kosziderpadlás nevű több rétegű telepen, a fél ország ősrégészeit megmozgató kampány keretében végzett, valamint a tervezett dunai vízilépcsőhöz kapcsolodó, Süttő-Hosszúvölgyi telepen folytatott, általa sajnos nem publikált két dunántúli ásatás. Ha a negyvenes évek második felétől a hetvenes évek elejéig terjedő időszakban íródott bármelyik őskori leltárkönyvet fellapozza valaki a Nemzeti Múzeumban, igen-igen sokszor találkozik Mozsolics Amália jellegzetes írásával. Tárgymeghatározásai mindig pontosak, leírásai racionálisak, kiegészítő megjegyzései korrektek, s többnyire ma is fontosak. Nagy érdeme, hogy a főváros ostroma idején összekeveredett, még leltározatlan leletegyüttesek, tárgyak közül igen sokat később ő azonosított, így adva vissza azok eredeti forrásértékét. De ösztönös-tudatos szívóssággal kereste, s találta is meg múzeumi iratokban, s egyéb „őskiadványokban" az általa feldolgozott, ill. publikált régi leletekre vonatkozó hiányzó adatokat, s korrigálta - nem egyszer komoly kutatómunka után - a téves bejegyzéseket. Igényessége e téren is egyfajta eredendő szakmai becsülettel párosult. Mozsolics Amália sokszínű publikációs munkássága tulajdonképpen két pillérre épült. Az egyik az a kitűnő érzék, ahogyan adattárak, gyűjtemények mélyéről - természetesen főleg a Nemzeti Múzeum őskori raktárából - kiemelte és széles körű szakirodalmi ismerettel feldolgozta az interregionális kapcsolatokat bizonyító leletegyútteseket. Többek között egy Huszt környéki tőrt, a dunántúli Dadon talált keleti típusú kőbaltát, a nyírkarászi halomsírt, a főleg teli-telepekről ismert, kis-ázsiai, délkelet-európai előképekre visszavezethető agancs lószerszámrészeket, az Itáliából származó, vagy az ottaniakat utánzó korai vaskori bronzszobrocskákat. (Egy huszt környéki tőr. [Un poignard retrouvé aux environs de Huszt] ArchErt 79, 1952. 96-99.; Mors en bois de cerf sur le territoire du bassin des Carpathes. ActaArchHung 3, 1953. 69-1 11.; Adatok a magyarországi hallstattkori kisplasztikához. [Zwei hallstattzeitliche Bronzestatuetten aus Ungarn] ArchErt 81, 1954. 165-167.; Die Herkunftsfrage der ältesten Hirschgeweintrensen. ActaArchHung 12, 1960. 125-135.; Die Steinaxt von Dad. ActaArchHung 16, 1964. 217-225.

)A felsoroltak, s a még hasonlóak, kronológiai támpontokat adtak a hazai bronzkor időrendjének finomításához. Ami a másik pillért illeti, az valójában a fémleletek már-már misztifikált fontosságára épült. Különösen kedvelte Mozsolics Amália az aranytárgyakat. Ezek zárt leletenkénti értékelése szinte vezérfonalként vonul végig munkásságán, s majd a késői, korszakonkénti monográfiákban (a bronzoktól elkülönítve, vagy azokkal együtt publikálva) csúcsosodik ki. (Vö. még: A cófalvi (Tufaläu) aranylelet. [Der Goldfund von Cófalva-Tufaláu] Antiquitas Hungarica 3, 1949. 14-27.; Le bracelet d'or de Bellye. ActaArchHung 1, 1951. 81-86.; Der Goldfund von Kengyel. ActaArchHung 9, 1958. 253-263.; Der Goldfund aus dem Komitat Bihar MAGW 93-94, 1965. ! 04—114. (A. Hartmann-nal).; Die Goldfunde von Nvíregyháza und von Szarvasszó. ActaArchHung 18, 1966. 15-33.; Bronzezeitliche Edelmetallwaffen. ActaAnt 16, 1968. 49-55.; Goldfunde des Depotfundhorizontes von Hajdúsámson. BerRGK 46-47, 1968. 2-76. (A. Hartmann-nal, E.Schuberttel és F. Schuberttel);