Folia archeologica 46.

Kovács Tibor: Tisztelgés Mozsolics Amália (1910-1997) sírjánál

FOLIA АКСНЛЕОШЫСЛ XLVI. 1997. BUDAPEST TISZTELGÉS MOZSOLICS AMÁLIA (1910-1997) SÍRJÁNÁL Amikor néhány hónapja utoljára találkoztam Mozsolics Amáliával, egy karosszékben ült. Mosolygott a családtagok, régész kollégák alkotta asztaltársaság tagjaira. Ám tekintete mintha a múltba révedt volna, fogódzópontot keresve arcokhoz, hangokhoz, felidézett régi történetekhez. Szeretnénk hinni, lelkében megtalálta az évtizedekre visszanyúló szakmai barátságok szálait, és olykor még tán tisztán érzékelte az őt körülvevő szeretet őszinte pillanatait. Ekkor vette tétován kézbe a 85. születésnapja tiszteletére neki ajánlott kötetet. Szerencsére a megannyi hazai és külföldi szerző nevét, a tanulmányok címét már korábban megismerte, s gyermeki örömmel, ám a tudós büszkeségével várta a könyv megjelenését. Egy nagyívű pálya végállomását idéztük fel néhány mondatban. Az életmű szimbolikus lezárását, a tisztelgést, s azt a tiszteletet, amely nemcsak itthon, hanem Európa-szerte övezte a kiváló kutató munkásságát. A Festschrift, amit ünnepinek szántunk, mára emlékkötet lett. (Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken und den benachbarten Regionen. Festschrift für Amália Mozsolics zum 85. Geburtstag. Hrsg. Tibor Kovács., Budapest 1997.) Benne a bibliográfia egy impozánsan gazdag, tudós életmű tárházának tekinthető. Ez jelöli ki Mozsolics Amália igazi helyét a Yiazai és a nemzetközi bronzkorkutatásban. A többi, amit érzünk és amit mondunk, csupán a háttér volt. Kerete és tere a szakmai tevékenységnek és a majd mindent elősegítő, vagy éppen a sok mindent hátráltató emberi kapcsolatoknak. Mozsolics Amália szakmai életének nagy része a Nemzeti Múzeumhoz kötődik. A harmincas-negyvenes évek fordulóján díjtalan gyakornokként, all. világháborút követően pedig - majd három évtizeden át - kinevezett muzeológusként. Nagyívű tudományos pályáját tekintve nyugdíjazása, mondhatni, sérelmesen korai volt 1973-ban, de valójában kissé formális. Idejének nagy részét továbbra is egészen a kilencvenes évek elejéig - a szeretett falak között töltötte, az ősrégészeti