Folia archeologica 46.
Csongrádiné Balogh Éva: A ságvári késői felsőpaleolit lelőhely tipológiai és statisztikai vizsgálata
42 CSONGRÁDI NÉ BALOGH ÉVA A felső kultúrrétegben a 25-30 mm hosszú pengék dominálnak. Az ennél rövidebb, ill. ennél hosszabb pengék száma jóval alacsonyabb. A legnagyobb penge 7075 mm hosszú, de ez csupán 1 db. A pengék 5 és 20 mm szélesség között mozognak, a leggyakoribb pengeszélesség a 10-15 mm. A legszélesebb penge 40-45 mm, de szintén csak 1 db van belőle. A leggyakoribb pengevastagság 1 és 3 mm között van. A legvastagabb penge 12 mm, ebből is csak ldb található a leletanyagban. Az alsó kultúrrétegben talált pengék többsége 20-25 mm hosszú, az ezeknél rövidebb, ill. hosszabb pengék száma kevesebb. A leghosszabb penge 60-65 mm között van, ez mindössze 3 db. Az 5-20 mm pengeszélesség megoszlása itt már homogénebb, az 5-10 mm széles pengék aránya a legnagyobb, ezt a 10-15 mm széles pengék követik, de viszonylag jelentős a 15-20 mm szélességű pengék száma is. A legnagyobb szélességű penge 35-40 mm széles, ebből is 3 példányt találunk. A pengék vastagságát illetően a 2 és 3 mm vastag pengék száma ugrásszerűen megemelkedik, míg a 3 és 8 mm közötti pengék száma jelentősen kevesebb. A két kultúrréteg pengéit összevetve megállapíthatjuk, hogy az alsó kultúrréteg pengéi, rövidebbek, ele keskenyebbek is, mint a felső kultúrrétegben találhatók. A pengék vastagsága nagyrészt megegyezik mindkét kultúrrétegben. A fenti vizsgálatok csak az ép pengék alapján készültek. A felső kultúrrétegben 146 db, míg az alsó kultúrrétegben 177 db ép pengét lehetett meghatározni. Nagyon sok volt a töredékes, félkész penge, ill. pengeszerű szilánk mindkét kultúrréteg anyagában. Az ép pengék többségén a talon és a bulbus is megtalálható. Dièdre talonú penge csak 1-2 db van a leletanyagban. Néhány esetben a pengék peremét egy, ill. két oldalon szórványosan retusálták. VIII. ÖSSZEFOGLALÁS A lelőhely kronológiai értékelése: A 1957. évi ásatás idején gyűjtött faszénmintákból végzett C-14-es vizsgálat a következő abszolút dátumot eredményezte: az alsó kultúrréteg kora 18,600±150 és 18,900± 100 (GRO.1783) BP, míg a felső kultúrrétegé 17,400+100 és 17,760± 150 (GRO. 1959) BP. 4 4 A lelőhely relatív kronológiája: A Würm III. időszak folyamatos löszképződésének idején Európa-szerte észlelhető csapadékosabb, gazdagabb vegetációjú klimatikai oszcillációt Magyarországon is sikerült kimutatnia Gáboriné Csánk Verának a ságvári ásatásokon végzett kísérletek segítségével. Ehhez a kb. 18 0000-17 0000 közötti ún. „mini-interstadiális"-hoz nemcsak régészeti lelőhelyeket, hanem paleolit rétegekhez nem köthető humuszhorizontokat is soroltak. Erre a korszakra az egységes ún. Lascapx-Ságvár interstadiális elnevezést javasolta Gáboriné Csánk Vera. Ujabb megközelítés szerint a ságvári lelőhely kora a geokronológiailag tágabb értelmű Pilisszántói klimato-faunaszakaszba, a Ságvár stage Dunaújváros h 2Tápiósüly h, fosszilis talajkomplexum köze eső időszakba tartozik. A két kis enyhe/humid interstadiális idején volt lakott a ságvári lelőhely. 4 6 A lelőhely jelenlegi kulturális értékelése: A Balatontól néhány km-re található lelőhely a késői felsőpaleolitikum idején téli szálláshelyéül szolgált az s.l. Gravetti kultúrkörhöz tartozó specializált rénszarvasvadász-csoportoknak. A telepen talált állatcsontanyag megoszlása alapján a vadászott állatok feldarabolása után a prémet és a húsos végtagcsontokat elszállították. 4 4 Gábori-Gábori-Csánk 1960, 127.; Gábori-Csánk 1970,4. 4 5 Gábori-Csánk 1978, 11. 4 6 Dobosi-Vörös 1987, 58.; Dobosi 1997.
