Folia archeologica 46.
Csongrádiné Balogh Éva: A ságvári késői felsőpaleolit lelőhely tipológiai és statisztikai vizsgálata
A SÁGVÁRI FELSÓPALEOLIT LELŐHELY' 43 A telepen talált két kultúrréteg régészeti leletanyaga változatos, de kis mennyisége és az előkerült csekély települési jelenség alapján mindkét esetben csak rövid ideig tartó megtelepedés nyomai figyelhetők meg. Az alsó kultúrréteg népességét a ságvári telepen kb. 1200 év elteltével egy olyan csoport követte, amelynek kőiparát a korábbi népcsoporthoz hasonló kőeszköztípusok előfordulása, de attól eltérő tipológiai megoszlás jellemez. A tipológiai vizsgálatok eredményeként a ságvári lelőhelyen feltárt két kultúrréteg iparát tipotechnológiai szempontok alapján ugyanahhoz a s.l. Gravetti kultúrkörhöz sorolhatjuk, de a helyi viszonyokból eredő lényeges módosulásokat az értékelésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ilyen a vakaró—árvéső lényegesen eltérő megoszlási aránya a két kultúrréteg leletanyagában. Továbbá az alsó kultúrrétegben a tompított hátú mikrolitok kiemelkedő mennyisége, illetve a felső kultúrréteg standard „pièce esquillée" típus megjelenése. Eltérés mutatkozik a vakaró- és az árvésőtípusok megoszlása között is, hiszen az alsó kultúrrétegben s sokszögű árvésők, míg a felső kultúrrétegben a sarkos árvésők dominanciája figyelhető meg. A félkész, ill. kész pengék, a belőlük készült eszközök méretében is kimutatható különbségek vannak. A ságvári lelőhely felső és alsó kultúrrétegében talált kőeszközkészletek szinte azonos technológiai jellemzői mellett az iparaik tipológiai megoszlása lényeges numerikus eltérést mutatnak. Mindkét kultúrréteg technológiai jellegét a kavicsnyersanyag felhasználása határozta meg. A fenti megállapítások arra engednek következtetni, hogy a s.l. Gravetti kultúrkörön belül a két kultúrréteg s.s. kőipara egymáshoz képest is egy módosult változatot képvisel, s kőeszközkészlet megoszlásából következően a felső kultúrrétegben némileg megváltozott a munkajellege az alsó kultúrréteghez képest. Az alsó kultúrrétegben a vakarok és az árvésők szinte egyenlő arányban fordulnak elő, míg a felső kultúrrétegben a vakarok száma több mint kétszerese az árvésőkének. Eltérés figyelhető meg a tompított hátú pengék számában is, így az alsó kultúrrétegben jóval nagyobb arányban fordulnak elő, mint a felsőben. Feltehetően az alsó kultúrréteg népessége intenzívebb vadászati, illetve azzal összefüggő hústrancsírozó-feldolgozo tevekenységet folytatott, mint a felső kultúrréteg népessége. A nagyszámú vakaró alapján a felső kultúrrétegben az alapvető specializált vadászat mellett a helyhez kötöttebb bőrmegmunkálás jelentősége megnőtt. A magyaroszági kései felsőpaleoitikum rendszerén belül a ságvári lelőhely az alsó és a felső kultúrréteg kőiparainak vizsgálata alapján - T. Dobosi V. által feltételezett hármas kronológiai és kulturális felosztás rendszerét alapul véve 47 (Ságvár, Madaras, Mogyorósbánya) 4 8 a fiatalabb pengeipar technikailag és tipológiailag is jól elkülönülő egységébe tartozik. A két kultúrréteg kőiparának kulturális értékelésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a kavicsnyersanyag-felhasználást, amely a ságvári lelőhely helyi színezetét adja. Véleményem szerint a fentiek alapján - az általánosan elfogadott Sagvarian terminus technicus elnevezés helyett/mellett - lényegesen kifejezőbb a ságvári lelőhely mindkét kultúrrétegének ún. s.l. iparára, ill. a lelőhely összességére nézve a T. Dobosi V. által javasolt ún. „kavics—gravetti" elnevezés. 4 9 Ellenben a két kultúrrétegen belüli ún. s.s. iparok kavicstechnológiai egyezése mellett a tipológiai kép olyan lényeges numerikus eltéréseket mutat az egyes típusok között, melyeknek magyarázatát nem kulturális váltásban, hanem ugyanannak a kulturális egységnek bizonyos életmódbeli módosulásában kell keresni. 4 7 Dobosi 1996, 77-85. 4" Dobosi 1989, 45-58.; Dobosi 1992, 5-17. 4! l Dobosi 1997.
