Folia archeologica 46.

Csongrádiné Balogh Éva: A ságvári késői felsőpaleolit lelőhely tipológiai és statisztikai vizsgálata

18 CSONGRÁDI NÉ BALOGH ÉVA Véleménye szerint Ságvár a Gravetti kultúra „módosult" változata, ill. annak egyik fáciese. A leletanyag töredékessége, atipikussága különállóvá tette a telepet a többi gravetti lelőhelytől, s élesen elkülönítette a dunakanyari lelőhelyektől. Gábori M. ezt a lelőhely földrajzi helyzetével magyarázta, mivel Ságvár kívül esik a Gravetti kultúra fő vonulási szakaszától." Véleménye szerint a ságvári eszközök formailag sok hasonlóságot mutatnak a kelet és közép-európai lelőhelyekkel.'

2 Gábori M. szerint a lelőhely tipológiai alapon közelebb áll a kelet-európai lelőhelyekhez, mint az alsó-ausztriaiakhoz. Feltételezte, hogy egy K—Ny, DK-ENy irányú mozgás eredményezte ennek a népességnek a megjelenését Magyarországon. A '70-es évek közepén összeállított leletkataszterében T. Dobosi V. viszont egy ENy-DK irányú vándorlás mellett szállt síkra.

1

3 Véleménye szerint kronológiailag Ságvár, Szeged-Othalom és Madaras állítható párhuzamba, s az eszközszilánk t— tesztje alapján a következő relatív sorrendet állította fel közöttük: Ságvár, Madaras, Szeged-Öthalom. A C-14-es adatok alapján Zalaegerszeg, Szekszárd és Dunaföldvár alkot egy másik, fiatalabb horizontot.

1

4 A '80-as években végzett kutatásai alapján A. Montet-White véleménye szerint nagyfokú hasonlóság van az általa feltárt Kadar és a ságvári lelőhely között. Kronológiailag Kadar - bár bizonytalan a lelőhely datálása -, jóval fiatalabb, 13 000 - 11 ООО ВС, mint Ságvár.

1

5 M. Otte Molodova V/VI-I., Kamegg, Spitz és Arka társaságába - az általa felállított 8 felsőpaleolit fácies köziil a 8. fáciesbe - sorolta a ságvári lelőhelyet. A 8. fácies iparait „Epigravettien"-nek nevezte el. A magyarországi lelőhelyek besorolása azonban még számára is kérdéses volt. Véleménye szerint ehhez a fácieshez azok a lelőhelyek tartoznak, amelyek ipara már nem tartozik a gravetti kultúrához, de annak folytatását képviselik."' J. K. Kozlowski a '60-as évek elejétől foglalkozott a ságvári lelőhely kultúrájával. Véleménye szerint a magyar löszlelőhelyek alkotják az ún „Ságvár-csoport" (Sagvarian) gerincét. Ságvár alsó kultúrrétegének kummulatív görbéjét is közölte.

1' Később a lelőhelyről elnevezett „Ságvár-csoport" néven felállított kulturális egységbe sorolta a teljes magyarországi késői felsőpaleolit időszak lelőhelyeit.

1

8 A pollenanalízisre és egyéb sztratigráfiai vizsgálatokra alapozott felsőpaleolit kronológiai beosztásában - az A-D-ig terjedő periódusból - a „Ságvár-csoport"a „B" periódustól a „D" periódusig tart. A „B" periódusban (17 000-15 000 ВС) a „Ságvár-csoport" telepei egy humuszban gazdag interlöszös horizonthoz kapcsolódnak. A Következő lelőhelyek alkotják ebben az időszakban a csoportot: Ságvár, Madaras, Szob, Zebegény, Szeged-Öthalom, Nógrádverőce

1

9 Pilismarót és Dömös

2

0. A fent említett lelőhelyek Gábori M. véleménye szerint két, területileg is elkülönülő kulturális csoportot alkotnak: így Ságvár Szeged-Othalommal, Szobbal és Dunaföldvárral alkot egy különálló egységet, míg a dunakanyari lelőhelyek: Pilismarót, Nógrádverőce, Zebegény, Nagymaros egy másik, az előbbinél talán összefüggőbb csoportot képeznek. 2

1 1

1 Gábori I960, 57-75. 1

2 Gábori 1964, 30-51. 1

5 Dobosi 1975, 68. 1

4 Dobosi 1967, 184-192. 1

5 Montet-White 1979 a, 357-362: Montet-White 1979 b, 153-161. 1

0 Otte 1980, 189. 1

7 Kozlowski 1961, 30. 1

8 Kozlowski 1978, 39-68.: Kozlowski 1979, 821-835. 1

9 Kozlowski 1979. 827. 2

0 Kozlowski-Kozlowski 1979, 80. 2

1 Gábori 1969, 155-65.