Folia archeologica 46.

Csongrádiné Balogh Éva: A ságvári késői felsőpaleolit lelőhely tipológiai és statisztikai vizsgálata

A SÁGVÁRI FELSÓPALEOLIT LELŐHELY' 19 А „С" periódusban továbbélnek ezek a telepek (15 000-12 ООО ВС). Rétegtanilag a Würm III. löszének tetejéről kerültek elő a leletek. A csoport eszközkészlete kismértékben megváltozott, de magán a csoporton belül lényeges változás nem történt. A „D" periódusban (12 000-8 000 ВС) a „Ságvár-csoport" csupán Dunaföldvárat foglalja magában. Tipológiai jellemzése azonban a lelőhely szegényessége miatt nem lehetséges.

2

2 II. A LELŐHELY TOPOGRÁFIAI ÉS RÉTEGTANI HELYZETE Topográfiai helyzet Ságvár községtől DNY-ra terül el a Sió folyóba torkolló Jaba-patak széles völgyszakasza, melyet nagyjából félkörívben vesz körül a sík, löszös tájból kiemelkedő Lyukasdomb /228 tszf. m/, a Malom / 259 tszf. m/ és a Hársfahegy /249 tszf. m/. A Lyukasdomb, amely a Jaba-patakon jelenleg átvezető 2. és 3. híd között húzódik, tulajdonképpen a Hársfahegy önálló nyúlványa. A Lyukasdomb tetejére a Horhosnak nevezett út vezet fel. Az ásatásokat a domb tetején felállított magasságponttól nem messze, a Horhos és a Kis-Horhos út között végezték. Rétegtani helyzet Az 1930. évi ásatás sorsán Gaál I. végzett rétegtani vizsgálatokat a lelőhelyen.

2

3 Ennek során nyilvánvalóvá vált, hogy a Lyukasdomb alapját a két részre tagolódó felső miocénkori (pannon) üledék képezi. A felső miocénkori üledék fedőjében szakaszosan egy szürke, homokos csiga- és kagylómaradványokat tartalmazó réteg helyezkedett el. Gaál I. véleménye szerint ez egy átmeneti réteg, melyet a pliocén végére vagy a pleisztocén elejére lehet tenni. E fölött az alsó pleisztocénre datálható konkréciós, hordalékjellegű sárga homok feküdt. A felette húzódó típusos löszt egy kb. 1 m vastag sötétvörös agyagréteg osztotta ketté. Az alsó löszből, - melyet Laczkó D. az utolsó előtti glaciálisra helyezett -, 2

4 régészeti anyag nem került elő, ellenben az általa utolsó glaciális időszakra datált felső löszből tárták fel a telepet. A Lyukasdomb alján összemosott lösz és lejtőtörmelék húzódott. A lelőhelyen újabb rétegtani vizsgálatokat az 1957. évi ásatás folyamán végeztek.

2

5 A lelőhely közelében lévő keresztút kb. 100 m-es profiljában Gábori M. és Gáboriné Csánk V. a következő rétegtani helyzetet figyelte meg: Legalul a már Gaál I. által is jelzett, két részre osztott felső miocénkori homok és agyagréteg volt. Felette helyenként alluviális jellegű anyag húzódott, míg ezt az alsó pleisztocénre datálható törmelékes, konkréciós kb. 40 m vastag sárga homokréteg követte. A pleisztocén lösz 170 és 220 m tszf. között volt, s eg)' kb. 1 m vastag agy agos zóna választotta ketté. Ezt az agyagzónát, amely vörösbarna erdei talajt jelöl, Hillebrand J. a „Göttweigi agyagzónába" helyezte.

2

6 A felette levő lösz kb. 20 m vastag volt. Az újabb rétegtani vizsgálatok során Gáboriné Csánk V. két gyenge, rövid ideig tartó klímaoszcillációt fedezett fel a lelőhelyen.

2

7 A két kultúrréteg teljesen homogén löszben feküdt, minden arra utalt, hogy a löszfelhalmozódás nem állt meg, hanem a telep fennállása idején is folyamatos volt. Annak ellenére, hogy a gyökérnyomok sztyeppe vegetációt jeleztek, s a talaj szemcseösszetétele sem mu2

2 Kozlowski 1979, 821-835. 2:

1 Laczkó-HoUendonner-Hillebrand 1930. 213-220. 2

4 Laczkó 1929, 16. 2

5 Gábori-Gábori-Csánk 1957, 3-44. 2

6 Hillebrand 1934-35, 24. 2' Gábori-Gábori-Csánk 1957, 75-78.