Folia archeologica 45.

István Vörös: Építési kutyaáldozat Jászdózsáról

ÉPÍTÉSI KUTYAÁLDOZAT JÁSZDÓZSÁRÓL Jászdózsa-Kápolnahalom és a mellette fekvő ún. Külső telepen 1943 augusztusában GALLUS Sándor végzett „próbaásatást".

2 A halom D-i oldala mellett húzott 10x2 m-es I. árok 4 m vastag telepréteget vágott át. A feltárásból mindösszesen csak 76 db konyhahulladék állatcsontmaradványt gyűjtöttek össze (t. táblázat). A halom K-i felén, az akkor még álló barokk kápolna É-i fala mellett húzta GALLUS Sándor a II. kutatóárkot. Abronzkori halom felső rétegeit (- 200 cm-ig) a középkori templom körüli temetkezés mélyebb sírjai bolygatták meg.

6 A keskeny kutatóárokban GALLUS Sándor „egy" nagy bronzkori ház részleteit tárta fel' (2. kép). A Kápolnahalmon megkezdett tervásatás harmadik évében 1968-ban került sor a GALLUS-féle ásatás hitelesítésére,

8 majd 1975-ben a házak teljes feltárására." A STANCZIK Ilona vezette 1968-as ásatás pontosította a GALLUS-féle ház szerkezetét, illetve meghatározta a teilen belüli stratigráfiai, kronológiai helyzetét. A GALLUS-féle ház a teli rétegsorában az V. szinten (- 180- 200 cm) található. Az ÉNy-DK-i fekvésű 9,5x5,5 m alapterületű épület deszkaalapozású, tapasztott agyagpadlójú, döngölt falú cölöpszerkezetes ház. A D-i oldalán a bejárati részen 1,5 m széles előtér található. A padló rendkívül vastag, átlagban 22-25 cm. A hitelesítő ásatások megfigyeléseiből ma már tudható, hogy GALLUS Sándor 1943-ban valójában két ház részleteit és a közöttük levő keskeny (ca. 100 cm) házközt tárt fel (2-3. kép): megtalálta az V/l. ház D-i és K-i; valamint az V/2, ház Ny-i falalap részletét, illetve padlóit. A „felmenő falban" urnákat, edényeket, konyhahulladékot találtak. A „9. sz. helyen" (=házköz) a padlóból helyenként kiemelkedő agyag- és szeméthalom, sok csont, „•••egy egész állatlábrész is került elő (ugrócsont körüli rész)". A „falrész" további bontásakor - falba tapasztott edényeken (IL, III., VIII., 2. kép) kívül - „két kutya csontvázát" is találtak. 3 A Kápolnahalmon kiásott házak csontleletei még 1943-ban a Magyar Királyi Földtani Intézet Őslénytani Gyűjteményébe kerültek.

1

5 A GALLUS-féle „Füzesabony-Megyasztó típusú" házakat (V. szint, - 180 - 200 cm) STANCZIK Ilona először a füzesabonyi kultúra zárószintjének,

1

6 a füzesabonyi kultúra zárórétegének, utolsó lakószintjének,

1

7 majd a koszideri időszak első szintjének

1

8 határozta meg. A halmon feltárt házakból összegyűjtött kis számú (86 db, 1. táblázat) állatcsont-leletegyüttesben kétféle megtartású és állapotú csontmaradvány fordul elő: 1., a „kutya a ház falából" felirat kíséretében egy kutya hiányos csontváza (57 db maradvány) található. A töredékes csontok világos terrakotta színűek, rajtuk apró - részben égett - agyagrögök, paticspor van. 2., a többi állatcsont (29 db) egységesen szürke színű, felületükön finomszemcsés szürke homok, talajrögök, illetve faszénszemcsék találhatók. Ezen csontok állaga, felületi szennyezettsége a magyarországi bronzkori tellek tipikus „feltöltési rétegek" leletanyagaival egyeznek meg. A „falban levő kutya" lokalizációja az ásatási megfigyelések és a dokumentációk alapján - nagy valószínűséggel - az V/l ház előterének K-i fal alapozásában, vagy a fal közeleljen a vastag padlózatban lehetett.