Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

218 Kiss E

I ELE egyéb bizánci emlékeken ezt azonban nem lehet megállapítani. így tehát az ismert emlékanyagban egyedül a besztereci edény sajátossága az, hogy az egyébként griffeknél alkalmazott minta a szárnyas oroszlánnak van fenntartva és a griff nem részesül belőle. Felvetődik a kérdés, hogy a vadállatok az edényen pusztán dekoratív szerepet játszanak-e, avagy megállapíthatójelentést is hordoznak magukban, kapcsolatban az edénnyel. Ezeknek az uralkodói szimbolikában is oly nagy szerepet játszó állatoknak (griff, oroszlán) igen tág jelentéskörük van az. antik, majd bizánci felfogás szerint, de ezek közül egyik igen fontos védő, apotropaikus jellegük.

3

8 Ez részben egybecseng a szenteltvíz szerepkörével is, melynek célja egyházi szinten a gonosz hatalmak elűzése, távoltartása, a lelki és a testi javak megőrzése. Feltehetőleg ugyanennek a szerepüknek köszönhető együttes megjelenésük a Barberini-Zsoltároskönyv kezdetén, s így ezek a profán eredetű ábrázolások bizonyos, alárendelt helyen a szakrális szféra jelentésrétegeit ölthetik magukra. Stílusban tagadhatatlan a besztereci edény rokonsága a 10-11. századi bizánci luxusműhely(ek) termékeivel. így például az indavezetés virtuozitása, az ezekből az indákbc)! kialakítható zárt medaillonok kerülése, a levelek kialakítása alapján edényünk feltétlenül elsőrangú mintákat követ. Ezzel szemben egyes elemek az öntött részeken, mint amilyen például a két fej kialakítása: az arcok aránytalansága, a hajviselet ferdesége ismeretlenek a klasszikus arányú 11. századi emlékeken, inkább provinciális bizánci emlékekre utalnak.

3

9 Itt nyugodtan gondolhatunk másik kéz munkájára, aki a betűk rajzolatának a sajátosságaiért, térelosztási problémáiért is felelős. Nem valószínű azonban, hogy ez külön műhely terméke lenne, az öntött részek nélkül az edény nem használható, s így arra sem célszerű következtetni, hogy egy bizánci edényhez a kritikus elemeket provinciális helyen, mint például Magyarországon illesztették. Az alap poncolt díszítése fontos szerepet tölt be a datálás kérdésében. Ez a díszítésmóa jelen van a 10. századig a közép-ázsiai ezüstművességben, amely például azt a honfoglaló magyarok művészetére is átsugározta. A poncolás egy fajtája azonban Bizáncban is megtalálható a 10. században (pl. a limburgi sztaurothéka keretelésén, a betűk körül) de a 11. században eltűnik, kivéve a keleti részeken, Grúziában. A bizánci ötvösségben all. század vége felé jelenik meg újból, majd a 12. században általánosan elterjed, de nem ezzel a palmettás-indás ornamentikával együtt.

4

0 Mindezek ismeretében feltétlenül figyelmet érdemel az, hogy a többször említett dunei csésze az egyetlen ismert hasonló indás-leveles ornamentikájú bizánci ezüsttárgy, melyen a poncolás jelen van (12. és 14. ábra). Ennek jelenlegi datálása ( 10. század vége-11. század eleje) megkérdőjelezi a poncolásra alapozott datálási elméleteket is. 1 A kortárs nyugati emlékekhez képest eléggé egyedülálló a poncolás megjelenése a Gizella-keresztnél is a 11. század első felében illetve egy, ugyanezen bizánci ornamentika beszterecihez hasonló korai típusát követő Ottókori hordozható oltár hátlapján.

4

2 Nyugaton a 12. században elterjedtebb ez a díszítési mód. Az eddig elmondottak alapján tehát a besztereci edény készítését leginkább a 10. század második felére, all. század elejére tehetjük. A párhuzamos bizánci emlékek datálása, mint szó esett róla, mindmáig problémás, a bizánci ötvösségben a 10-12. században használt növényi ornamentika kronológiájának kialakításában a besztereci edénynek kulcsszerepe lehet, mely egyben az Ottókorra is érdekes adatokkal szolgál. 1

8Darkevic 1975, 187-194. o. 3

9Sztaurotéka az Orosz Múzeumban, Pétervárott, Bank 1978 b, 205-206 k., készítési idejét a 11. század végére 12. század elejére teszi. 4

0Ld. előző jegyzet, v.o. Bank 1978 a 40. o. 4. jegyzet.; Darkevic 1976, 13., 15. rajz 4

1Andersson 1983, 18-19. o. 4

21020 körüli regensburgi munkának tekintik, Watterbachból (Frankföld), München, Bayerisches Nationalmuseum, MA 198, az előlap képét ld. New York 1997, №298