Folia archeologica 45.
Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)
A BESZTEKECL SZENTELTVÍZTARTÓ 20!) beszterecivel megegyeznek az indákat összetartó, illetve a szabad kacsok változatai, a levéldíszítés egyes fő elemei. A besztereci alsó középső nagy palmetta párhuzamai a plehanovai és a dunei edényen (12. ábra) egyaránt megvannak. Apalmettás stílus egyik kiemelkedő és jól datálható emléke szintén a 10. századba vezet bennünket: a művészetkedvelő VI I. Konstantinos (Forphyrogennetos) császár által személyesen megrendelt vadászati könyvek gyűjteményében (Berlin, Phillips 1538) egyik illusztráció a 10. század közepéről meglepő párhuzamot mutat alapfelépítésében a besztereci edénnyel: a szenteltvíztartó alsó részén lévő indák kialakítása a két végződés előbb elemzett végső kihúzása kivételével megtalálható a kódexlapon.® 2 Ez nem csupán a stílus általános elterjedését és a készítés idejét határozza meg az 10. század második felében, esetleg all. század elejében, amire az eddigi példákból is leginkább következtetni lehetett, hanem arra is utal, hogy a besztereci edény mestere még a császári kódex illusztrációjához képest is világosabb, strukturálisan jobban érthető megoldást volt képes kidolgozni. Feltehetőleg persze ez is egy stíluselem volt, jelenleg azonban ismeretlenek párhuzamai. Az edény hat alsó lapjának közepét egy-egy kiemelt minta foglalja el: ezeken három egyforma, hajladozó palmetta-motívum váltakozik három frontálisan bemutatott vadállattal: egy szárnyas és egy szárnyatlan oroszlánfigura, valamint feltehetőleg - egy griff van ábrázolva. Ezek közül a szárnyas oroszlán ritkább, de nem párhuzam nélküli motívum a bizánci művészetben, feltehetően ez is keletről átvett motívum, a korai emlékeken éppen a kelet közvetlenebb hatását mutató edényeken tűnik fel* 3, de gyakran megtaláljuk az állatküzdelem-jeleneteket bemutató csontládikákon is. 3 4 Profilban ábrázolt szárnyas oroszlán és griff egymás mellett, indás mezőben az ún. Barberini Zsoltároskönyv (Vat. Barb. gr. 372, fol 6v) elején is megtalálható ( 1 l-l 2. sz. fordulója) (13. ábra) 3'', valamint az örmény Mogni Evangeliárium elején (11. sz.) 3 6, tehát feltűnésük nem korlátozható a világi művészet területére. Az állatok részmegoldásai eltérnek a besztereci edényen. így a hátratekintő szárnyas oroszlán szárnytollainak a tövében és nyakán sajátos, egyező minta van: két-két vésett vonal (,öv') között pontokból álló sor látható. Ezzel szemben a griffen, melyet még Fettich szintén szárnyas oroszlánnak tekintett, a szárnytollak alján félköríves halhólyagszerű minta van, mely a valóságos madárszárnyak alakját idézi, és szintén elég gyakori megoldás. A szárnyas oroszlán ezen díszítésének a párhuzamait - feltehetőleg keleti hatás nyomán - a bizánci művészet területén (csésze Szent Theodor alakjával, Ermitázs) és a bizánci hatás alatt álló Dél-Itália, valamint Oroszország (12 századi) griffábrázolásain lehet felfedezni. 3 7 Ezeken gyakori az egész testen végigvonuló öves-körös díszítés, vagy olyan, amelyen valamilyen övszerű díszítést csak a szárnyon, illetve a nyakon találunk. Egyes dél-itáliai emlékek ezt a díszt valamilyen formában a felszerszámozottságra, tehát a megszelídítettségre utaló jelként értelmezik, a besztereci edényen, illetve '-'Képéi lásd: Grabar 1968: Le succès des arts orientaux à la cour byzantine sous les Macédoniens, 284. o„ 62 tábla с. "A már előbb említett dunei és a plehanovai csészén, erőteljes kínai behatással; a Preszlávban talált korona egyik lemezén (9. század) Páns 1980, 108. о.; Tatar—Pazardzsik-i csésze, (12. sz.) Darkevic 1975, 365! o.; Id. még Moskva 1991, №162; 1 1 Számos példa Goldschmidt-Weitzmann 1979, 20 a-e Paris, Petit-Palais), 52 (Cambridge, FitzwilliamMuseum), 60 Ravenna, Museo Civico), 62 (Detroit, Institut of Arts) '"Vatikán, Apostoli Könyvtár, datálása: Anderson 1986, ő 1092-1118 közé helyezi, leginkább 1095 körüli készítési ajánlva. "' Jereván, Matenadaran, (M 7736), Durnovo 1969, 9. kép 3 7 A csésze az Ermitázsban: Hank 1978 b, 210-212. к., б a 11. századra, Darkevic 1975 a 11-12. századra datálja. További emlékek: csésze Tatar-Pazardzsikból, Bulgária (12. sz.): itt a szárnyas oroszlánon és a griffen is, elefántcsont láda részlete, vsz. Dél-Itáliából, Berlin egykor Kaiser-Friedrich Múzeum, Darkevic 1975, 308. k., (12. sz.), a motívum iszlám selymeken is kimutatható.
