Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

214 Kiss EITLE végén csúcsos kör- (csaknem mandorla-) alakot formál az indamotívum a központi motívum körül, majd a négy sarok felé visszahajolva egy-egy álmedaillont alakít ki, s ezeknek a medaillonoknak a másik végét összekötve áthurkolja a középső motívum körüli indarészen, azt az érzést keltve, mintha ez a hurok alakította volna ki („húzta volna ki") a középső körformát, végül a hurok is kétfelé bomlik kicsiny hajtásokra. A négy sarok álmedaillonjaiban helyezkednek el a felső részről már ismert, de azoknál sokkal bonyolultabb levélmotívumok, a függőleges tengelyek mentén tükörképes párokat alkotva (miként felül is). Voltaképp néhány alapmotívum: nagy hurok, kicsiny kettős hurok, hajladozó levélcsúcs, levélerezet a sima felületeken, stb., különféle kombinációi alkotják ezeket a leveleket, melyeknek szeszélyes kanyargásai, gyűrődései a rügyezést, illetve a szél munkáját idézik fel. Maga a motívumkincs az antikizáló akantusz-ornamentikának a keleti elemekkel való keveredéséből válik a közép-bizánci levélornamentika meghatározó elemévé, és az Ottó-kor ötvösművészete is átveszi, ahol főként császári környezetben jelenik meg, így a II. Henrik által megrendelt bázeli antependiumon (Párizs, Cluny Múzeum), és körében, míg később a romanika része lesz, így hatása a goslari császári trónuson is megfigyelhető. Ez a téma azonban messzire vinne a tárgyunktól, két fontos tanulságot azonban így is levonhatunk belőle: átvétele Nyugaton az ezredforduló táján lezajlott, másrészt a legelőkelőbb emlékeken való jelentkezése hasonlóan előkelő konstantinápolyi élőké pekre utal. A leveles, virágos indadísz közeli párhuzamait lehet felfedezni (egyebek között) a betűkkel kapcsolatban már említett halberstadti liturgikus diszkoszon, amin a besztereci edény oldalait szegélyező rombusz-kör váltakozásán alapuló sormintát is láthatjuk (4. ábra), illetve a moszkvai Kreml Szent Demeter ereklyetartóján (5. ábra).'

2

6 Az előbbin azonban a levelek, kacsok, stb. hasonló hajlékonysága mellett a besztereci edénytől eltérően mindenütt jellemző a törekvés a zárt medaillonok kialakítására, s ezáltal egy statikus elem hozzáadására, míg a Szent Demeter ereklyetartón nincsenek zárt medaillonok, viszont csökken a levelek hajladozása, s ezáltal az ornamentika dinamikája is. A bizánci ötvösművészet több ismert, hasonló díszítésű, egyházi rendeltetésű emléke közül ezek a legjellemzőbb párhuzamok, a növényornamentika virtuozitásában nem, legfeljebb kivitelében marad el mögöttük a besztereci edény. Egy Urál-vidéken előkerült ezüsttárgy azonban mégjobban megvilágítja a besztereci edény stílusának az összetevőit: ezen a Plehanovában talált csészén szintén megtaláljuk a beszterecihez nagyon hasonló hurkos, hajladozó leveleket, különösképp az alsó rész közepét képező nagy palmetták hasonlóak az ezeken megjelenőkhöz, de még az indákból befelé induló és kifelé kanyarodó kacsokat is láthatjuk (8-9. ábra). A csészén azonban alul szárnyas oroszlánok és főnixmadarak is előfordulnak, melyek a T'ang-kori Kína (618-908) ötvösművészetéből feltehetőleg közvet2

6 A halberstadti diszkoszt Bank all. század elejére datálja:, Bank 1978 a 36—37. o.; /• Flemming ezzel szemben I 1. század közepi datáláshoz hoz analógiákat: (Flemming 1976); a diszkosz Konrad von Krosigk püspök 1208-as oklevele alapján Konstantinápolyból származik; a moszkvai Kreml Oruzsejnaja Palatában őrzött Szent Demeter ereklyetartót a rajta lévő császárpáros: Konstantin Dukas és Ëudokia portréja datálja 1059—1067 közé. Az utóbbi készítési helye nem csupán a Szent Demeter ereklyék alapján Thesszaloniki, hanem erre utalnak egyes archaikus jellegű részlettormák is Id.: BANK 1978 a, 34-35. o. 2

7 a Plehanovában (Szolikamszki j járás, Permi korm.) 1889-ben talált csésze jelenlegi őrzési helye ismeretlen, fényképét Darkevic 1976, (57. tábla 1-3. kép)/. I. Szmirnov archívuma alapján közli. A csészét Darkevic a bulgáriai Preszlávban és a gotlandi (Svédo.) Diniében talált csészével együtt egy „balkáni" típusba sorolja, noha megkülönbözteti a preszlávi provinciális változatot a chine-i fővárosi emléktől, s hasonlóképp konstantinápolyi készítésűnek tartja a plehanovai csészét. A preszlávi csészét görög felirata és a megtalálás helye a 9-10. századra keltezi, a duneit általában 1000 körülire datálják (

Andersxon 1983, 17-19. о.), a plehanovait korban ezekhez közelinek, 10. századinak tartja Darkevic 1976, 175-176. o„ 57. tábla;