Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

A BESZTERECI S/, EN I ELI VÍZTARTÓ 215 8. ábra: Ezüstcsésze Plehanovából (jelenleg ismeretlen helyen) (DARKEVIC 1976 nyomán) Fig. 8 - Tasse en argent, trouvé ù Plehanova (lieu de conservation actuel inconnu) (d'après DARKEVIC 1976) 9. ábra: ugyanannak a kiterített rajza Fig. 9 -le dessin du même objet, en l'étalant lenül átvett, Bizáncban nem csupán az ötvösművészetben ismert motívumok, s rámutatnak ennek az. oly elterjedt levélstílusnak esetleges távol-keleti összetevőire is

2*. A besztereci edény datálására és a stílus eredetére meghatározó lehet az előbb említett részlet, a belülről induló, kifelé hajló kacsoké: ez nyilván ennek a bizánci ornamentikának egvik sajátos stíluscsoportjára lehetett jellemző, mely közelebb állhat a közép-ázsiai előzményekhez, s így a stílus elterjedésének inkább a kezdeteire utal (10. század második fele - 11. század eleje). Erre utalhat az is, liogy az 1 ()l()-es években készült grúziai eziíst domborműves ikon az ifjabb Oszlopos Szent Simeon alakjával a keretező ornamentika hasonló levélstílusával már csupán jobboldalon alul alkalmazza ezt a megoldást (a befelé induló, de kifelé hajló indát), mint egy elhasznált, érdektelenné váló motívum utolsó továbbélését.

2

1 Hasonló megoldás ismert közép-ázsiai eredetű, posztszasszanida edényeken (Sirokovoból és Afanaszjevoból; 8 század 2. fele - 9. század 1. fele) "', míg Bizáncban viszonylag ritka, de a fémművességen (besztereci és a plehanovai edényen) kívül megtalálható az elefántcsontfaragásban, egy ládika lapjain (Párizs, Louvre és Díjon, Szépműv. Múzeum, a 10. század közepére datálva), noha ez a fajta növényi ornamentika ritka elefántcsont-műfajban. 1 A plehanovai edény egyébként a dunei (10. ábra) és a preszlavi (//. ábra) illetve a besztereci edény között látszik közvetíteni, oroszlánja nyilvánvaló előképe a duneinek (ld. a szárnymegoldást), de nincs meg az utóbbi kettőre jellemző, alsó-felső indás díszítés virágjainak tölcséres záródása, míg a KA kínai állatok megtalálhatók még az előbb idézett dunei csészén, a főnix legismertebb előfordulási helye pedig a troyes-i elefántcsont ládika (datálás vitatott: 10. sz. illetve a 1 1 .sz. közepe), melyen az ötvöstárgyakról ismert levélstílusnak egy szabadabb kialakítású változata látható, s ez együttesen szintén inkább a korábbi datálást erősíti, ld. Darkevic 1976, 57. tábla, 4-5. kép, 2

9 Képét ld. New York 1997, №233; 3

0Ezüstvödör Sirokovoból, (Szentpétervár, Ermitázs), Darkevic 1976 №80, 12. tábla, I ,k„ 8. sz. második fele-9. sz. első felére datálja; ezüstvödör Afanaszjevoból (Gorkij, Töri.-Rég. Múzeum); Darkevic 197(i, №53, 14. tábla, 5-6. kép) datálása megegyezik az előzővel. "A ládika részei: Louvre, OA 7380, Dijon Musée des Beaux-Arts CA.T.330, melyet jelenleg a 10. század második felére datálnak. Paris 1992, 153. sz., illetve New York 1997, 159. sz. a profán emlékek között ritka elefántcsont használata nagyon előkelő, feltehetőleg udvari megrendelést sejtet.