Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

A BESZTERECI SZENTELTVÍZ !

AR I Ó 213 7. ábra: Martwili (Grúzia): gyertyatartó talapzat, (MEPISASCHWILI-ZINZADSE 1977 nyomán) Fig. 7 - Pied de chandelier, Martwili (Géorgie) (d'après MEPISASCHWILI-ZINZADSE 1977) A díszítést a virágos-leveles-indás ornamentika határozza meg. A felső részen kisebb felület áll rendelkezésre, s itt egyszerűbb típusú háromféle levél illetve virág motívumpár váltakozik úgy, hogy azok minden második oldalon megegyeznek: négy-négy pár ilyen díszítmény van itt egymás felett az indára felfűzve, egyik oldalon egy kacskaringós levélpár van alul (a felső részen csak ez az első sor található indák által teljesen zárt medaillonban), felette egy még csak félig kinyílt virágpár, majd egy teljesen kibomlott pár virág, végül ismét egy pár kacskaringós levél zárja a sort. A szomszéd oldalakon a két felső motívumpár helyet cserél. Míg az első variációnál a virágok közül a kibomlott pár helyezkedik el egy az indák által kialakított szívalakú motívumban, addig a második variációnál mindkét virágpáros ilyen szívmotívumban kap helyet. Némi eltérés jelentkezik az indákat középen összefogó kacsoknál, amelyek hol egyszerűek, hol kettősek, hol pedig felfelé bomlanak, így kizárják annak a lehetőségét, hogy a mester matricákat alkalmazott volna. Az átvezető ferde lapon egy leveles párta, valamint alatta az előbbi kifeslett virág jelenik meg zárt medaillonokban: az edény középső részének a már említett kerekedése folytán ennek a középső elemnek az alakja csaknem gömböv. Az alsó lapokon az indák egy sajátos szerkezetű motívumot alkotnak: alsó-felső