Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

212 Kiss E

I ELE 6. ábra: Lanterna, Beaulieu-sur-Dordogne (Franciao.), apátság, kincstár. Fig. (5 - Lanterne, trésor de Г abbaye de Beaulieu-surDordogne. párhuzamai nem ismeretesek Bizáncból, ahol ilyen jellegű fogós edények csak kis számban maradtak fenn, és azok is többnyire egyszerűek. Ezzel szemben a Fettich által analógiául felhozott bizantinizáló „veszprémi faragványok köre" távoli, általánosabb párhuzamul megállja a helyét, mint a 10-11. századra utalójelenség. Ez a motívum tehát nem mond ellent az edény bizánci jellegének, hazai készítésének alátámasztására azonban csekélyebb érvként esik latba. Az edény lábai közül csak másfél eredeti, ahogy azt az archív fotókról látni lehet. Ebből is megbízhatóan rekonstruálni lehetett azonban mindhárom lábat: olyan álló, kifelé néző oroszlánok tartották az edényt, melyeknek mellső pár lába helyett egyetlen megnövelt griffszerű (tehát madár)lábuk van. Ez a talpmegoldás antik (oroszlán vagy griff-fejű) tripuszokból eredhet, s a középkorig ható elterjedéséhez a híres delphoi példány és Szókratész személyének népszerűsége is hozzájárulhatott. Az oroszlán (vagy griff)láb gyakori Nyugaton a 12. századig, de ritkán kapcsolódik a fennmaradt emlékeken oroszlán felsőtesthez. A szembenéző oroszlán azonban tartófunkcióban, a griffszerű lábtól eltekintve megtalálható bizánci hatású területen, mint például egy bronztalapzaton a grúziai Martwili-ből, mely feltehetőleg egy gyertyatartó alsó része volt (7. ábra).

2

5 Ez a megoldás tehát szintén inkább a bizánci művészetre jellemző, a fennmaradt emlékanyag csekély mennyisége magyarázhatja ritka előfordulását. "(Tbiliszi, Grúz Művészeti Múzeum), Amiranaschwili 1971, 40. o., ő a 7. századra teszi a bronztalp keletkezését, de ez a datálás igen bizonytalan, a részletekből ítélve nem kizárható egy 10. század utáni keltezés sem.