Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

A BESZTERECI SZENTELTVÍZTARTÓ nyen belül, a besztereci edény felfelé szűkebb alakja csak a víz, szállítására és széthintésére alkalmas: abba a víz szórásához szükséges eszközt (izsópot, bazsalikomot illetve a bot alakú aspersoriumot) lehet csupán belemártani. Az edény keresztmetszete alul-fölül szabályos hatszögű, azonban középütt majdnem körré alakul, s ez a különleges formai megoldás nem provinciális műhelyre utal, minden bizonnyal Konstantinápolyból (esetleg Keletről) származó típust követ, mégha közvetlen párhuzamokkal nem is rendelkezünk ehhez. A hatszögű, felül szűkebb edény alapvetően egy ókori edénytípusra mehet vissza, mely az. 5-6. században különösen Kedvelt forma volt üvegből készült olajampullák részére, melyekben a különféle szentföldi zarándokhelyekről származó olajat szállították.

2

2 A hatszögnek a gyógyításokhoz való kapcsolata a bizánci kultúrában eléggé elterjedt, így abesztereci edény formája - kortárs analógiák híján is - megfelel a funkciónak. A besztereci szenteltvíztartóhoz formája, mérete alapján leginkább az ú.n. lanterne de Beaulieu hasonlítható (6. ábra), egy hasonlóan füllel ellátott, felül szűkebb, de nem hatszögű, hanem hengeres, ezüstből készült edény.

2

3 A két edény felépítésének, jellegének, méretének a hasonlósága eléggé szembeötlő, s ez felveti az azonos funkció lehetőségét. Amennyiben a franciaországi edény eredeti funkciója valóban ereklyetartó Tenne, feltételezhetnénk a besztereci edényről is ugyanezt. Az edények azonban nem különösebben alkalmasak erre a funkcióra, a bizánci és posztbizánci ereklyetartók legjellegzetesebb sajátossága nem jelenik meg, azaz nem teremtik meg az ereklyékkel való kontaktus lehetőségét, azaz az ereklyéket a foglalatból való kivétel nélkül ebben az esetben nem lehet megcsókolni. Ezen felül a mindkét edényen meglévő fogó, s az azáltali szállítás viszonylag profánul hat, nem kifejezetten az ereklyét megillető tisztelet megnyilvánulása. Marad a másik lehetőség: nem lehetetlen, hogy a beaulieu-i ötvöstárgy a másik fennmaradt közép-bizánci szenteltvíztartó edény, noha ezt a funkciót csak a besztereci edénnyel való összehasonlítás alapján lehet meghatározni, ezért nem merült föl eddig a szakirodalomban. A velencei San Marco kincstárban található egy nyolcszögű, felül szintén szűkebb, aranyozott ezüst keretű szardonix edény füllel ellátva, az ún. bocca octogono. Jelenlegi formája alapján inkább valamely folyadék kitöltésére alkalmas, de a fül nem bizonyíthatóan egykorú, így ennél az edénynél sem zárható ki a beszterceihez hasonló funkció.

2

4 A fogó rögzítésére szolgáló két emberfejes tartó több nyugati szenteltvíztartó edényen is megjelenik; a két büsztben Fettich két orvosszentet vélt felfedezni, hiszen amennyiben ezek az alakok szentek, akkor leginkább őket lehet kapcsolatba hozni a gyógyítással, ahogy a Kis Vízszentelés szövege szerint „náluk van a gyógyulások forrása '. Azonban az alakoknál semmi sem utal arra, hogy szentek lennének: se feliratuk, se dicsfényük nincs, ruhájuk sejellemző a bizánci szentekére. A párhuzamos nyugati illetve egyéb bizánci fogóval ellátott emlékek hasonló megoldása, illetve a besztereci edény alsó részén a hangsúlyozottan semleges díszítés is inkább azt erősíti, hogy ezeknek az alakoknak a kilétét egyéb adatok híján nem lehet közelebbről meghatározni. Az edény fogója sajátosan tagolt, középütt egy gomb áll ki, miként a beaulieui edénynek is, (de más bizánci liturgikus tárgyakon is ez a felfüggesztés jellemző módja) ennek a két oldalán viszont sajátos csokros díszítés található, három „köteget" fog át középen egy kettes „köteg '. Ennek a tagolt formájú fogónak közvetlen 2

2 578-638 közötti időszakra datált 12-14 cm nagyságú üvegedények, ld. New York, 1979: 354-356. sz. 2:

tParis 1965, №390, jelenlegi datálása a 10-1 1. század fordulója, Id.: Paris 1992, jelenlegi formája: alul átütve, felül lezárva tényleg lanterna, de eredeti rendeltetése szerint nyilván felül nyitott, alul zárt edény. 2

4Inv. №103, Tesoro e il Museo 1971 №87, LXX. tábla, ld. Németh 1986