Folia archeologica 44.

Gábor Rezi-Kató: Régészeti térinformatikai rendszer a Magyar Nemzeti Múzeumban

RÉGÉSZETI TÉRINFORMATIKAI RENDSZER A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN Az utóbbi évek számítástechnikai „forradalma" - hasonlóan más szaktudományokhoz -jelentős változásokat hozott a régészet kutatási-elemzési módszereiben. Az interdiszciplináris jellegű kutatásokon túlegyes szakterületek gyakorlatilag önállóvá váltak, egyéni eszköztárukkal bővítették a régészeti kutatások lehetőségeit, ugyanakkor magukkal hozták eredeti szakterületeik sajátos problémarendszereit is. Ezeknek a kutatásoknak egyik főirányaként lehet értékelni a számítástechnika fejlődését messzemenően felhasználó térinformatikai rendszerek régészeti alkalmazását. E rövid ismertetés célja, hogy a Folia Archaeologica hasábjain áttekintést adjon a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán folyó térinformatikai rendszerfejlesztésről. A hagyományos értelemben vett GIS-rendszerek jelentőségét adja, hogy szemben az egyszerű adatbázis-kezelőkkel, képesek kezelni a térbeliséget, azaz a földrajzi helyükkel (lelőhely) azonosított tárgyakhoz térbeli helyzetüket is hozzárendelhetjük, így az eddigi hagyományos adatelemzésen túlmenően a térbeli kapcsolatokon végrehajtható műveletek halmazával is kibővül a lehetséges vizsgálatok köre. A Magyar Nemzeti Múzeum által fejlesztett Régészeti Térinformatikai Rendszer (továbbiakban: RTR) koncepciója egy olyan országos szintű rendszer kidolgozása, amely gyűjteményi adatbázisokra támaszkodva, a lelőhelyek és leletek adatainak mielőbbi globális elemzési lehetőségét tartja szem előtt, ugyanakkor nem mond le a regionális rendszerek előnyeiről. Ez a rendszer többszintű adatbázissal és adathozzáféréssel rendelkezik, ahol a felhasználó számára az elvégezhető műveletek az adott szint részletességétől függően vannak meghatározva. Az áttekintő szint az ország egész területét foglalja magaba, a lelőhelyekre, leletekre vonatkozó adatbázis teljes szöveges adattartalmán lehet hagyományos adatbázis-műveleteket végezni, illetve mód van a grafikus adatok felvételére, törlésére, módosítására is (1. kép). Regionális szinten - a lelőhelyek grafikus ábrázolása a településekhez kötődik. Adott településen belül a választható lelőhelyek listaszerű felsorolásban jelennek meg (2. kép). A rendszer legrészletesebb szintje a lelőhelyszint, ahol a felmérési szint kb. 1:1000-1:500 méretaránynak megfelelő részletességet feltételez, ahol csak a lelőhely közvetlen környezete, az ásatás helyszínrajza kerül tárolásra. Céljait tekintve az RTR kettős funkcióval bír. Egyrészt ki kell elégítenie egy térbeli alapokon szervezett adatbázis igényeit, másrészt az újszerű adatösszefügf

és-elemzési lehetőségek alapján - amely a GIS-rendszerek sajátossága - egy új utatási szisztéma alapköveként is kell hogy szolgáljon. Az RTR jelenlegi adatbázisa két adat- (rekord-) struktúrát tartalmaz, egyrészt a lelőhelyek országos szintű adataira, illetve a leletekre vonatkozóan. 1. Lelőhelyekre vonatkozó alap- (országos) szintű adatstruktúra: (Lelőhely neve; Lelőhely pontosabb megnevezése; Megye; Ásató-gyűjtő neve; Ásatás-gyűjtés időpontja; Lelet jellege; Info.) A régi adatok hiányossága, jjontatlansága mellett felmerülnek elvi kérdések is. Lényeges szempont például a lelőhelyek azonossága-különbözősége. Itt komoly