Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
136 TÓTH ENDR F. hogy a jelenet mennyiben értelmezhető Péter apostol primátusa bizonyítékaként, másrészt a képtípus mennyiben vezethető vissza a Szent Péter-bazilika csak ábrázolásban fennmaradt apsismozaikjára. A vita akként jutott nyugvópontra, hogy a jelenet a késő császárkori congiarium vagy az adlocutios ábrázolások mintájára alaKult aszerint, hogy Krisztus az apostolok között trónon ül-e, vagy áll-e . A két oldalán álló apostolok a korai egyház híveinek két nagy összetevő csoportját, az ecclesia ex circumcisione-t (Péter), és az ecclesia ex gentibusA jelképezik 7". A jelenet az új, krisztusi törvény manifesztációja. A vita arról folyt, hogy a tekercset Krisztus valóban átadja-e Péternek, vagy csak kinyilvánítja, kihirdeti; Péter pedig a császári szertartásrend előírásainak megfelelően, palliumával felfogja, de nem veszi át a tekercset. A vélemények ma egyöntetűnek mondhatók: a jelenet a törvény kihirdetését ábrázolja. Mindenesetre kétségtelen: Dominus legem dat jelenetek virágkorában felbukkan egy olyan önálló Péter-ábrázolás, amelyen a főapostol kezében attribútumként kibontott irattekercset tart. A ságvári ládika készítője (tervezője) mindenesetre másként értelmezte a Dominus legem dat jelenetet, amint azt ma gondoljuk: láthatólag meg volt győződve arról, hogy a Traditio legis képtípusban az Úr valóban átadta a törvényt Péternek. A szimbolikus jelenetet reálisan értelmezte. Ezért kerülhetett Péter kezébe, a főajíostol jellemzésére a kibontott tekercs. Arra a kérdésre azonban nehéz választ adni, hogy az elkéjjzelés mennyire volt az ötvös (megrendelő) sajátja, és mennyire volt szélesebb körben elterjedt vélekedés. Mindenesetre egy-két ábrázolás arra mutat, hogy a tekercs átadását más esetben is reálisan értelmezték. A 4. századi és az 5. sz. első felében keletkezett ábrázolásokon, sem a szobrászatban, sem a síkművészetben nincs hasonlóan kibontott tekerccsel ábrázolt szent. Sem apostol, sem vértanú. A kibontott, lelógó tekercsnek nincs hagyománya az antik, jíogány művészetben sem. Ezért a láclikaveret készítője a kibontott tekercs ötletét éppen Péter apostol jellemzésére aligha vehette máshonnan, mint a Dominus legem dat jelenetből. Ez azt bizonyítja, bogy az ötvös ismerte a jelenetet. Kérdés, liogy a kibontott tekercset az ötvös olyan képtípusról vette-e át, ami a pannóniai keresztény művészetben már létezett. Vág)' a maga ötlete volt a Traditio legis értelmezése vagy átértelmezése? Az ő számára volt nyilvánvaló a törvény átadása, vagy egyszerűen ezt „olvasta le", erre következtetett egy látott kompozícióból? Noha eleinte az emlékek túlnyomó többségének következményeként a Traditio legis jelenetet Rómához kötötték, hivatkozva természetesen az arles-i és ravennai emlékekre (ez utóbbiakra éppen, mint a Rómától bizonyos fokig eltérő, szembenálló megnyilvánulások megjelenítésére: az Úr nem Péter, hanem Pál felé nyújtja törvénytekercsét), nem tagadva a jelenet kialakításában Róma meghatározó szerepét, feltűnő, hogy a képtíjms éjDpen ott fordul elő a legtöbbször, ahonnan a legtöbb keresztény szarkofág ismert. Tudjuk mármost, hogy a Traditio legis éppen a reliefszarkofágok egy csojjortjának jellegzetes témája a 4. század második felében: ez is közrejátszott ajelenet eschatologikus értelmezésében 7 1. A domborműves szarkofágok azonban éppen a felsorolt három városban maradtak fenn a legnagyobb szárában (és nyilván ott is lettek kifaragva). Ez az egybeesés arra figyelmeztet, hogy a Traditio legis csak abban az esetben köthető e három városhoz, amennyiben bizonyítható, hogy ezt a képtíjjust valamilyen ok miatt csakis a szarkofágművészetben használták. Ez pedig már a kezdetekre sem érvényes, hiszen a Rónia m Cf. Nikolasch Fr., RQ 64, 1969, 36. 7, 1 Fr. W. Deichmann-Th. Klauser 1966, 76.; Nikolasch, Fr. RQ 64, 1969, 60-. 7 1 Nikolasch, Fr. RQ 64, 1969, 43-.
